A TANÍTÓ KÜLDETÉSE

„Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál.” (Jn 14:12)

Már nagyon sokszor megtörtént, hogy a volt diákjaim az enyémeknél jobb eredményeket értek el az informatika terén. De más, általam kedvelt területeken is – hegyi túrázás, futás, kerékpározás, teológia, missziómunka – volt, akit annak idején én támogattam, és most már sokkal magasabb szinteket ért el, mint én. Volt diákjaimból kerültek ki a munkatársaim, és egyikük nemrég iskolaigazgatói kinevezést is kapott. Mások ösker-értekezleteken tartottak kiképzést nekem, vagy épp olyan ügyosztályokat igazgatnak, amelyek keretében én is tevékenykedem. Ráadásul a második egyetemen, ahova jártam, egy volt diákom tartott órákat.
A Biblia és a Prófétaság Lelkének írásai nem versengésre, hanem önzetlenségre bátorítanak. Az emberi természet hajlamos kérkedni saját megvalósításaival. Azonban Jézus, a mi Példaképünk és Tanítómesterünk, a mai szövegben azt üzeni, hogy számára elégtételt jelent, ha látja, hogy felülmúljuk Őt. Sokkolóan hangzik, de tényleg ezt mondja a szöveg: „nagyobbakat is cselekszik azoknál”. Eminescu mondta: „Az a jó iskola, ahol a diák többet tanul a leadott leckénél, és többet tud, mint a tanára.”
A tanár küldetése ihletést nyújtani a diákok számára. Alapvető rendeltetése nem a lecke leadása, lediktálása vagy információk közlése – akkor nevezhető igazi tanítónak, ha kíváncsivá teszi a tanulókat, ha vágyat ébreszt bennük a tanulmányozás iránt, és új horizontokat, kilátásokat tár fel előttük. Az ilyen tanító képes a diákot az ismeret sajátos útján elindítani.
A gyülekezetben azonban mindannyian diákok, tanítványok vagyunk, ugyanakkor a nagy misszióparancs alapján tanárok is, ezért Jézus szavai mindannyiunkhoz szólnak. Közülünk bárki gyakorolhat ihletést nyújtó befolyást a gyülekezet legalább egy gyermeke vagy fiatalja számára!

Koós Tibor-József