FONTOS LECKE

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16)

Krisztus is szeretett minket, és adta önmagát miérettünk.” (Ef 5:2)
Ha szeretünk, akkor adunk. „Nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon.” Ezt a fontos leckét meg kell tanulnunk és másoknak is tanítanunk (Jn 3:16; Ef 5:2; Mt 20:28).
Értessük meg gyermekeinkkel, hogy ők nem a magukéi, hanem a Krisztus tulajdonai! Vére árán vásárolta meg őket, szeretete jogán igényt tart rájuk. Azért élnek, mert hatalmánál fogva Krisztus őrzi őket. Idejük, erejük, minden képességük az Övé, hogy az Ő szolgálatára fejlesszék, csiszolják és használják.
Isten teremtett művei között az angyalok után a legnagyszerűbb alkotást az Isten képmására formált emberi család tagjai képezik. Isten azt akarja, hogy az emberek mindent elérjenek, amit lehetővé tett számukra, és hozzák ki a legtöbbet a tőle kapott képességekből.
Az élet titokzatos és szent, Istennek, az élet forrásának megnyilatkozása. Drágák azok az alkalmak, amelyeket az élet kínál, és ezeket az alkalmakat lelkiismeretesen ki kell használni. Ha ezt egyszer elmulasztjuk, örökre elvesznek. […]
Célja van annak, hogy itt vagyunk. Isten átnyújtott egy tervet, mely a mi életünkről szól, és azt akarja, hogy a fejlődés legmagasabb fokára jussunk, hogy egyre szentebbek, boldogabbak és hasznosabbak legyünk. Mindenki kapott képességeket, és meg kell tanulnunk, hogy ezeket szent adományoknak tekintsük, az Úr ajándékaiként értékeljük és helyesen használjuk. Isten azt akarja, hogy az ifjúság csiszolja lényének minden képességét, és aktivizálja minden adottságát, hogy élvezze mindazt, ami az életben hasznos és értékes; hogy jó legyen és jót tegyen, mennyei kincseket gyűjtve az elkövetkezendő életre.
Az ifjúság törekedjen jeleskedni mindenben, ami önzetlen, szép és nemes! Tekintse Krisztust példaképnek, akit követnie kell. A fiatalok ápolják az Ő élete által kinyilatkoztatott szent „ambíciót” – azt a törekvést, hogy jobb legyen a világ, mert ők is abban élnek. Ez az a munka, amelyre Isten elhívta őket. – A nagy Orvos lábnyomán, 196–398. o.

Ellen G. White