VENDÉGSZERETET

„Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre, mert a szeretet sok vétket elfedez. Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.” (1Pt 4:8-9)

Kétezerhuszonkettő február 14. Két társammal együtt egy más vallású család meghívásának teszünk eleget. Kellemesen beszélgetünk, és az idő gyorsan telik. Mivel ebédidő van, a család megmelegíti az ételt, és bennünket is meghív. Nem terveztünk közös étkezést, de mivel remek a hangulat, és a család vendégszeretetet tanúsít, így hát maradunk.
Utólag sokat gondoltam ennek a családnak a jóságára és vendégszeretetére. Rájöttem, hogy ha a szószékről elhangzó prédikációink nem alakulnak át a jótékonyság és szeretet tetteivé, akkor teljesen hasztalanok.
Oroszország februárban háborút indított Ukrajna ellen. Az ukrajnai menekültek egy része Románia felé vette az irányt. Tagjaink közül sokan úgy érzik, hogy gyülekezeteinkben már nincs szeretet, de amint elhangzottak a felhívások az adományozásra, segítségnyújtásra, szállás felajánlásra, én azt látom, hogy mégis élő egyház vagyunk. Az emberek segítőkészsége mesze meghaladta az elvárásaimat.
Ellen G. White mondja: „Érthetetlen ugyan, mégis elhanyagolják ezeket az utasításokat. Akik kereszténynek vallják magukat, azok is alig gyakorolják a vendégszeretetet. Népünk körében nem tekintjük a vendégszeretet gyakorlását annak, aminek kellene – előjognak és áldásnak. Túl kevéssé vagyunk nyájasak, túl kevés hajlandóságot mutatunk, hogy szégyenkezés vagy kérkedés nélkül még két-három embernek helyet szorítsunk a családi asztalunknál. Néhányan azt mondják, hogy ez túl sok vesződséggel jár. Nem lenne így, ha megmondanánk: Nem készültünk különösebben, de szívesen megosztjuk, amink van. A váratlan vendég többre értékeli a szíves látást, mint a legkörültekintőbb előkészületet” (Bizonyságtételek, 6. köt., 343. o.). A szeretetet cselekedetek által kell kifejezni. „Ha a vendégszeretet meghal, szívünk megbénul az önzéstől” (Boldog otthon, 447. o.).
A mai, individualizmusra hangsúlyt fektető társadalom késztet arra, hogy zárjuk be az otthonainkat és a szívünket. Határozd el, hogy szembefordulsz az árral, és kedvességet tanúsítva befogadod és megvendégeled embertársadat az otthonodban!

Alexandru Dobrin