OLTÁR ÉS ÁHÍTAT

„Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az Úr előtt: Éli figyel vala az ő szájára; és mivel Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható).” (1Sám 1:12-13)

Peninna megalázóan viselkedett, ami keserűséget okozott Annának. Az, hogy nem voltak gyermekei, különösen negatív jelentőséggel bírt Izraelben. Egyedüli reménysége Isten volt. Anna tehát imádkozott, és az Úr válaszolt az imájára.
Az imádat nemcsak imádkozást jelent, hanem elmélkedést, áhítatot, dicsőítő énekeket, továbbá olyan istentiszteleti formákat is, amelyek hozzájárulnak a résztvevők lelki fejlődéséhez. Az imádat eredménye mindig láthatóvá válik, és nem lehet elrejteni.
A gyülekezeti élet mellett nagyon fontos az imádat a családban is, mivel ott fektetjük le a jövendőbeli lelki élet alapjait.
Édesapám, mielőtt reggel korán munkába indult, mindannyiunkat felköltött a reggeli áhítatra. Jól ismertem a szertartást: éneklés, szövegolvasás, amihez édesapám fűzött néhány szót, majd következett az imádkozás. Ez a gyakorlat szinte reflexszerűvé vált, és akkoriban nem is igazán fogtuk fel az értékét, viszont később felettébb értékesnek bizonyult, lelki életünk egyik alappillérévé vált.
Az Úr Jézus értékelte a családi áhítatot, és javasolta, hogy a család minden tagja vegyen részt az imádaton. „Az »egy dolog«, amelyre Mártának szüksége volt, a csendes, odaadó lelkület és a mélységesebb vágyakozás a jövővel, a halhatatlan élettel kapcsolatos ismeretek, valamint a lelki előrehaladáshoz szükséges kegyelem után. Kevésbé kellett aggódnia a mulandó dolgok miatt, s többet törődnie a maradandókkal” (Ellen G. White: Jézus élete, 525. o.).
Próbáld meg rendszeressé tenni a családi áhítatot. Ha ezt már megvalósítottad, akkor törekedj azt jobbá és hatékonyabbá tenni. Vond be a család minden tagját, és már mától kezdődően örülj Isten áldásainak. Ő mindent előkészített már, és kész örömöt adni neked ma.
Örülj az Úrban, és hálaáldozatoddal dicsőítsd Őt! Isten sosem marad adósod. Próbáld ki, figyelj és örülj!

Iosif Suciu