AZ Ő HANGJA

„És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala.” (1Móz 3:8)

Mirela türelmetlenül várta a nyári vakációt, amikor meglátogathatta a nagyszüleit. Ott érezhette a virágok illatát a szélben és a kellemesen cirógató napsütést. Egészen más szemmel nézte a nagyszülők házát és udvarát, valamint a nagyapja tekintetéből sugárzó békét és nyugalmat. Mindig is csodálta égszínkék szemét és sokatmondó mosolyát. Kíváncsian figyelte minden lépését, hogy felfedezze titkát.
Amikor két napi beszélgetés után sem tudott meg semmit, este, lefekvéskor bebújt az ágyba, és a takaró alatt várta, mikor csikordul meg a régi deszkapadló az előszobában a nagyapa lába alatt. Ekkor kilopózott a nyitott ablakon, és lábujjhegyen követte őt a kitaposott ösvényen a kert végében levő nagy tölgyfákig. A hold fényében meglátta nagyapja alakját, aki az égre emelt tekintettel térdelt a fák alatt. Megilletődve tért vissza az ágyába, és reggel megkérdezte, hogy mit csinál a nagyapja minden este és reggel a kertben. „Amikor olyan kicsi és kíváncsi voltam mint te most, rajtakaptam édesapámat, a te dédnagytatádat, amint „magában” beszélt a tó partján. Azt mondta, hogy minden nap ott találkozik Istennel, és nekem is meg kell találnom azt a helyet, ahol szól hozzám Isten. Néhány hónap elteltével én is kezdtem hallani a hangját itt, a kertben, ebben a kellemes lugasban. Azóta minden nap ott vár rám, hogy betöltse lelkemet békességgel. Akik naponta hallgatják az Ő hangját, megismerik majd, amikor eljön az ég felhőin.”
„Ezen a helyen, amikor Jeruzsálem az éjszaka csendjébe burkolózott, Jézus gyakran beszélgetett Atyjával. Azt olvassuk Róla, hogy amikor az emberek visszavonultak otthonukba, Ő felment az Olajfák Hegyére. Időnként a tanítványait is magával vitte erre a félreeső helyre, hogy ott egyesüljenek imában. Krisztus imában nyert erőt Istentől, amellyel győzedelmeskedett. Minden reggel és minden este megkapta a kegyelmet, amelyet másokkal is megosztott. Akkor kegyelemmel teli lélekkel indult el a szolgálatra.” (The Signs of the Times, 1908. július 15.)
Ő ma is azt szeretné, hogy az Ő szavai legyenek számodra a legfontosabb lecke, amit továbbíts gyermekeidnek és minden körülötted élőnek.

Carol Bândean-Potocian