A GYERMEKKOR ÖRÖMEI

„Amit vet az ember, azt aratándja is.” (Gal 6:7)

Isten sokszor olyan új leckéket készít elő számunkra, amelyekre mi nem is gondolnánk. Néhány évvel ezelőtt az egyik szülői értekezleten a lelkész testvér meghívta a jelenlevőket egy egészségügyi hétre a gyülekezetbe, valamint az ehhez kapcsolódó szemináriumokra szombat reggelre. Az értekezlet befejezése után az egyik anyuka nagyon lelkesen odafordult hozzám, és megkérdezte, hogy van-e a gyülekezetünkben kórus. Mosolyogva igennel válaszoltam, de a kérdések folytatódtak: Eljöhetünk szombat délelőtt már a szemináriumok előtt? Tartanak még szombatiskolát? Meglepődötten hallgattam a kérdéseket, és csodálkozva figyeltem lelkes arckifejezését igenlő válaszaim hallatán. Magyarázatképpen elmondta, hogy gyermekkorában gyakran töltötte a nyarat a nagyszüleinél vidéken, és szombatonként elment a nagymamájával az imaházba, ahol szívesen hallgatta a fúvószenekart és a kórust, részt vett a gyermek-szombatiskolai foglalkozásokon, és most szeretné, ha a kisfia is jelen lehetne ilyen alkalmakon, mert neki kizárólag kellemes emlékei vannak abból az időszakból.
„Istennek nincs más keze, csak a mienk!” (Dorothee Solle). Akkor döbbentem rá, hogy ami számunkra rutincselekvés és teljesen természetes, az másoknak lehet a legszebb gyermekkori emlék.
Segítsen Isten, hogy szorgos kézzel munkálkodjunk, és ne feledjük, hogy a benyomás, amit ma a szülőkben vagy a gyermekekben keltünk, évek múlva visszahozhatja őket, és együtt örülhetünk és mosolyoghatunk a „hazatérés” örömének. A lelkeket énekek, tanulmányok, gyermekfoglalkozások, iskolák vagy óvodák tevékenysége által nyerhetjük meg, de sok esetben egy őszinte mosoly is segít.

Lois Moga