NEM KÖRÜLÖTTEM FOROG A VILÁG

„Annakokáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.” (Zsid 13:15)

Egyik alkalommal, amikor a kétéves kislányommal beléptem a gyülekezetbe, az az idős házaspár fogadott minket, aki mindig üdvözli az embereket a bejáratnál. A férfi letérdelt, hogy beszélgessen Ellie-vel. Elmondta neki, hogy gyönyörű a mosolya, és megkérdezte, hogy van. Miután elmentem, eszembe jutott egy gondolat: Ez a gyülekezet nagyon szerencsés, hogy van egy ilyen imádni való kislánya, aki mosolyával bárki napját feldobja! Szinte azonnal hallottam egy másik belső hangot, amely ezt mondta nekem: Nem, épp ellenkezőleg. Te vagy a szerencsés. Egy olyan család része lehetsz, amely mindenkit szeret és mindenkivel törődik, még a legkisebbekkel is.
Sajnos nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor rosszul láttam a dolgokat. Néha nagyon könnyű elhinnünk, hogy egyszerűen miénk minden áldás, mert örülünk a saját „jóságunknak”. Lehetséges, hogy elkezdjük azt gondolni, hogy mi vagyunk áldás Istennek a szolgálatunkkal és dicséretünkkel… Nagyon fontos emlékeznünk arra, hogy semmi, amit mi teszünk, nem hasonlítható ahhoz, amit Ő tett értünk. A Biblia még azt is mondja, hogy Őt nem hatják meg a mi égőáldozataink, jobban szereti, ha hűségesek vagyunk hozzá, és meg akarjuk ismerni Őt (Hós 6:6).
Sok mindent olvastam már a hálás hozzáállásáról. Azt hiszem, ha elkezdjük azt nézni, hogy mit kaptunk, és nem azt, hogy mennyit kell adnunk, az egész életszemléletünk megváltozik. Többet fogunk másokra és kevesebbet magunkra összpontosítani.
Múlt héten a gyülekezetben odafigyeltem azokra az emberekre, akik a bejáratnál másokat üdvözöltek, de ezúttal – mivel arra a sok áldásra gondoltam, amit általuk kapunk – tudatában voltam annak, hogy ezek az emberek időt szakítottak arra, hogy beszélgessenek Ellie-vel, amint beléptem az ajtón. És ami ennél is fontosabb, hallgattam arra a hangra, amely kijavított, hogy kinyissam a szememet a körülöttem lévő áldásokra, amelyeket talán észre sem vettem volna.
Uram, köszönöm, hogy nem engeded, hogy megelégedjek a hibás meglátásommal! Köszönöm, hogy tudatosítottad bennem, milyen áldásos, ha odafigyelek a körülöttem élőkre!

Dena King