A GYERMEKEK LÉPÉSE SZERINT

„Hanem a gonoszságban legyetek gyermekek.” (1Kor 14:20)

Nem lehet mosolygás, nevetés nélkül nézni a gyerekeket, ahogy szórakoznak. Boldogságuk ragályos, belülről fakad. Ha bármi probléma bekövetkezik, teljesen elmossa az örömüket, de csak rövid időre. Nemsokára visszatér a jókedvük.
A kisgyermekek természetüknél fogva nem haragtartók. Nem neheztelnek, nagyon elnézőek. Még akkor is, ha nem tettek a kedvük szerint, vagy fegyelmezték őket, gyorsan megbocsátanak, és újból képesek szeretni.
Talán ezért mondja nekünk Isten Pál apostol által: „A gonoszságban legyetek gyermekek”. A gonoszság nem természetes dolog a kisgyermekek számára, másoktól tanulják. Itt szó lehet aljasságról, gonoszságról, kegyetlenségről vagy gyűlöletről, amit a gyerekek vagy megtapasztalnak, vagy ki vannak téve ezek veszélyének, majd megfordítják és másokra árasztják. Nem, a gonoszság nem természetes a kisgyermekek számára; azok tanítják őket erre, akik idősebbek, és akiknek bölcsebbnek kellene lenniük.
Pál apostol azt tanácsolja, hogy ne ingereljük gyermekeinket haragra (Ef 6:4), nehogy elkedvetlenítsük őket. Ehelyett Isten nevelési és fegyelmezési elvei szerint neveljük, tanítsuk őket, lassan, lépésről lépésre, amennyit a gyermekek elbírnak (1Móz 33:14).
Képzelj el egy gyereknevetéstől csengő házat, ahol a szülők a kicsik ritmusa szerint járnak. Milyen vidám otthon lehetne! Micsoda rendkívüli tanúságtétel Krisztus országáért! „A kereszténység erejének legnyilvánvalóbb bizonyítéka a helyesen szervezett és jól nevelt család.” (Ellen G. White: Boldog otthon, 32. o.) „Otthonunk a boldogság Édene, családunk a mennyei közösség szép jelképe lesz.” (uo., 28. o.)
Atyám, segíts, hogy olyan lassan haladjak előre, ahogy a gyermekek bírják, hogy ne ingereljem őket haragra, és a gonoszság minden nyomát elpusztítsam a saját viselkedésemben! Segíts, hogy családunk a mennyei örömöt terjessze a világban!

Christine Gillan Byrne