A SZERETET EREJE

„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.” (Róm 5:5)

Tanúja voltam egy jelenetnek: idős férfi ült az asztalnál, és remegő kezekkel próbálta az ételt a szájához emelni. Az ennivaló egy része szétfröcskölődött az asztalra és a ruháira. Mellette egy hölgy igyekezett különleges figyelemmel és tapintatosan rendet teremteni, és enni segített neki. Türelmetlen, korholó megjegyzésekre számítottam, de egyetlen ilyen szó sem hangzott el. A hölgy egyik kérdése melegséggel töltötte el a szívemet: „Éhes voltál, édesapám? Jól esett az étel?” Nem tudtam ellenállni, és megdicsértem a hölgyet. A szeretetben különleges erő van – erő a türelemre, az elnézésre, a megtört szívek meggyógyítására, emberek megváltoztatására. Csakhogy ez a szeretet nem önmagától jön létre, hanem Istentől ered. Az Ő terve volt, hogy ilyen szeretetet önt a szívünkbe a gyógyítás, a megváltoztatás, az isteni képmás helyreállítása végett. A család az Isten által rendelt „csemetekert”, ahol elhintheti a feltétel nélküli szeretet magvait. Ezekben a magvakban található az az erő, amellyel valaki képes szeretni az engedetlen gyermekét, vagy a magatehetetlen, idős szüleit. Ha engedjük, hogy a Szentlélek öntözze és növessze ezeket a magvakat, csodálatos, önzés nélküli gyümölcsöket fogunk érlelni. „Az igazi szeretet mennyben termesztett növény, amelyet ápolni és gondozni kell. Szeretetteljes szívek figyelmes, gyengéd szavai boldog családot teremtenek, és felemelő befolyást árasztanak mindazokra, akik befolyásuk hatókörébe kerülnek” (Ellen G. White: Tanácsok a gyülekezetnek, 114. o.).

„Legyen minden otthon a szeretet helye, ahol Isten angyalai időznek, és mérséklő, megfékező befolyásukkal munkálkodnak a szülők és a gyermekek szívében… Azt az otthont, amelyet megszépít a szeretet, a rokonszenv és a gyöngédség, szívesen látogatják az angyalok, és ott Isten nevét megdicsőítik… Az ilyen otthon légkörében a gyermekek megtanulják szeretni földi szüleiket és mennyei Atyjukat” (Ellen G. White: Boldog otthon, 18–19. o.).

Adelin Plătică