EGYÜTTÉRZÉS

„És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.” (Mk 6:34)

A szövegből könnyen kiderül, hogy a „szánalom” egyik leggyakrabban használatos rokonértelmű kifejezése az „együttérzés”. A Biblia sokszor beszél a szánalomról, az irgalomról, sőt mi több, vannak igeszakaszok, melyek szerint Isten tőlünk is ezt várja el: „irgalmasságot akarok, nem áldozatot”. De vajon mindez hogyan alkalmazható a családi kapcsolatokban? A családban az irgalmasság nem felsőbbrendűségi érzésből fakad, hanem azzal mutatjuk ki egymás iránti jóságunkat; válasz az Istentől kapott szeretetre és kegyelemre. A meg nem érdemelt kegyelem gazdagsága segít megtanulnunk olyan szeretetet tanúsítani, amilyen szeretetet kapunk. Csak az igazi szeretet képes szent érzelmekből fakadó együttérzésre. Amikor Isten szeretete a Szentlélek révén a szívünkbe árad, megtanulunk kedvesnek, előzékenynek és irgalmasnak lenni mások iránt. Ekkor a szánalom már nem teher, hanem az újjászületett természet kifejezése lesz. A Bizonyságtételekben olvassuk: „Isten Lelke nem fog ott élni, ahol széthúzás és viszály dúl az igazságot hívők körében. Még ha ezek nem is jutnak kifejezésre, akkor is megszállják a szívet, kiűzve a békét és szeretetet, melynek a keresztény gyülekezetet jellemeznie kell… Akik állítják, hogy szeretik Istent, és megtartják a parancsait, el kell hagyniuk a maguk nagyratartását, máskülönben hiába várják, hogy az Úr isteni kedvezésével megáldja őket” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, 4. köt., 221. o.).

Azért küzdök és imádkozom, hogy tűnjön el az énem, és az együttérzés vegye át a rosszindulat és az individualista magatartás helyét. Ha ez megvalósul, boldog és beteljesült családi életre számíthatok. Uram, vigyázz ma is a szívemre, hogy én is vigyázhassak a családomra!

Sebastian Naciu

Napnyugta: B 19:13, CT 19:03, IS 19:08, MS 19:20, CJ 19:24, SM 19:27, DJ 19:23, AR 19:31