EGÉSZSÉGES DICSÉRET

„Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Mt 25:23)

Az őszinte dicséretre különböző módon reagálunk. Egyesek tisztelettudóan és örömmel fogadják, mások viszont elvárják, míg vannak olyanok is, akik azt hiszik, hogy egyenesen bűn a dicséret. Ez utóbbi esetben nem az okoz nehézséget, hogy ezek az emberek nem szoktak hozzá a dicsérethez, hanem az, hogy méltatlanoknak érzik magukat, mert meggyőződésük, hogy egyedül Istent illeti meg a dicséret. Sokan alábecsülik a dicséret erejét, pedig a szeretettség kellemes érzését eredményezheti, továbbá képes a családon belüli pokoli hangulatból mennyei légkört teremteni. Az igazság az, hogy kedveljük az értékelés apró gesztusait, és hatnak is ránk. Talán megrémisztenek? Egyesek szándékosan próbálják kiaknázni ezeket a hatásokat, és teszik ezt oly módon, hogy a „célszemélyek” manipulálhatók, becsaphatók legyenek. A dicséret lehet akár csapda is, ha valakinek a büszkeségét táplálja. Éva, a hegyi beszédben említett farizeusok vagy akár Lucifer esete is kiválóan szemlélteti, hogy mi történik, ha mások dicséretére vágyunk, vagy ha a dicséret képezi tetteink elsődleges motivációját. Jézus sosem táplálta az önfelmagasztalás tüzét, viszont megdicsérte és bátorította az alázatos lelkeket, amikor így szólt: „Többet vetett, hogy nem mind a többi, akik a perselybe vetettek vala”; „ilyen hitet Izraelben sem találtam”; „íme egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen.” A mindennapi életben igazi művészet úgy megdicsérni valakit, ahogy Jézus tette, ellenben egyszerűvé válik, ha helyesek a szándékaink. Dicsérhetünk azért, hogy bátorítást nyújtsunk, értékeljük az igazán értékelendőt, köszönetet mondjunk, de semmiképp se bátorítsuk az önző lelkületet. Ami pedig a legfontosabb: dicsérjük Istent minden „jótéteményéért”. Például: dicsérem Istent azért, amit általam vagy bennem megvalósított. A talentumok példázatában a hű sáfárok nem kértek jutalmat (mert a kapott tőke nélkül semmire sem vitték volna), Jézus azonban az Ő szeretetében mégis megdicsérte őket, mintha az érdem az övék lett volna. Ezért mondta nekik: „Jól vagyon jó és hű szolgám…”

Harsán Norbert