ZÚGOLÓDÁS NÉLKÜL

„Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre, mert a szeretet sok vétket elfedez. Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Pt 4:8-10)

Az apostoli egyház kezdeti időszakában a kereszténységet nem nézték jó szemmel azok, akik nem értettek egyet a hirdetett tanításokkal. Az ellenszegülés némely esetben burkoltan, máskor viszont erőszakkal nyilvánult meg. Így találkozunk a tárzusi Saullal is, aki a „keresztény eretnekség” elleni véres elnyomás élharcosa volt. Az üldözések miatt a keresztények szétszóródtak Júdea és Samária városaiba (Csel 1:8). Később Saulus beismerte: „Felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is” (Csel 26:11).
A keresztények közül sokan kényszerültek otthonaik elhagyására, és menedéket a hittestvéreik közelében kerestek. A vendégszeretet által a keresztényeknek alkalmuk volt gyakorlati módon is kifejezni a krisztusi áldozat- és szolgálatkész lelkületet a szükségben levők iránt.
Még Pál apostolnak (a korábbi Saulusnak) is szüksége volt vendégfogadásra azokban a városokban, ahol járt, és ahol az evangélium üzenetét befogadó embereket keresett. Róm 12:13 versében értékes tanácsot ad: „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.” Az apostol itt azt mondja, hogy minden kereszténynek osztoznia kell embertársai szükségleteiben, törődnie kell a nélkülözőkkel, és készségesen meg kell osztania a javait a megszomorodottakkal. Ez nem csupán irgalmas cselekedetet jelent, hanem a következő parancsolat alkalmazását is: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mt 22:39).
Amikor befogadunk valakit, még ha egy éjszakára is, az illető magával hozza a szokásait és elvárásait, amelyek akár kellemetlenséget is okozhatnak. Ezért hangsúlyozza a mai szövegben az apostol, hogy szolgálatunk legyen „zúgolódás nélküli”.
Krisztus iránti szeretetünknek kell ledöntenie azokat a korlátokat, amelyek elválasztanak egymástól. A keresztény Isten iránti kötelessége örömmel szolgálni embertársait.

Ionuț Stăvărachi