TÁRSADALMUNK VÁLSÁGA: A VENDÉGSZERETET HIÁNYA

„És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25:40)

Valaki mesélte, hogy egyszer pénteken, késő délután, épp a szombat előtti zárás idején érkezett meg Izraelbe. A közszállítás már leállt, miközben a szálláshelyig még 25 kilométert kellett megtennie. Így hát fogta a bőröndjét, és elindult gyalog. Nem jutott messzire, mert valaki észrevette, és meghívta, hogy töltse a családja körében a szombatot. Elfogadta a meghívást, és egy csodálatos napot töltött velük. Szombat este aztán autóbuszra szállt, és tovább utazott.
A mai életkörülmények közepette mennyi esélye van annak, hogy ez a történet megismétlődjön? Idegenben, egy szállodai szobán kívül találunk-e biztonságos helyet, ahol megpihenhetünk? Be kell ismernünk, hogy társadalmunk a vendégszeretet hiányának válságával küzd. Erről a válságról árulkodik a kétkedő magatartás, amit embertársaink iránt tanúsítunk, ugyanakkor a bevándorlókkal és menekültekkel szembeni ellenséges magatartás is ezt igazolja. Ez a válság látható vagy kevésbé látható módon az egész világot érinti. Meglehet, hogy általunk hallott vagy átélt kellemetlen események miatt nem tárjuk ki könnyen a szívünket a szükségben levők iránt. Ránk mosolyog egy idegen, és óvatosságból elfordítjuk a fejünket, közben mérlegelni kezdjük szándékai őszinteségét. Megállapíthatjuk, hogy még a barátaink és a rokonaink is kevesebb időt töltenek nálunk, mint korábban.
Keresztényekként mindenki irányában jóságot kell tanúsítanunk, nemcsak az ismerőseink, hanem az idegenek iránt is. A vendégszeretet mindenütt halódó félben van. Csak magunkra összpontosítunk, ám ennek nem így kellene lennie. Válaszolnunk kellene mások nehézségeire és szükségleteire, és minden körülményben segítő kezet kellene nyújtanunk feléjük.
Jézust is nagyon sokan fogadták tárt karokkal az otthonaikba, és ezt kellene nekünk is tennünk. Amikor másoknak szolgálunk, Krisztusnak szolgálunk.

Ionuț Stăvărachi