AZ ENGEDÉKENYSÉG KIEGYENSÚLYOZOTTSÁGOT KÖVETEL

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jak 1:5)

Megadva a gyermekeinknek mindazt, amire vágynak, nem készítjük fel őket a felelősségtudatos felnőttkorra. Gyakori, hogy a túlzott engedékenység vagy kényeztetés elégedetlenné és kapzsivá teszi a gyermeket. Mindig az aktuális újdonságok kultuszának rabja lesz, és minél többet kap, annál többre vágyik majd. Minden új játékkal vagy szabadsággal csak egyre inkább eltompul benne az újdonság érzése.
Az elkényeztetett gyermek általában nem kedveli azt, ami valamilyen hátránnyal jár: „unalmasnak” tartja az otthoni feladatokat, ezért megtagadja azok elvégzését. Duzzog, ha nem járnak a kedvében. Ha a szülei szigorúbban lépnek fel, és nem engednek az álláspontjukból, inkább földhöz vágja magát, és üvöltözve próbálja manipulálni őket.
Az elkényeztetett gyermek szülei rövid időn belül elkeserednek és elégedetlenekké válnak. De sokan még ebben a helyzetben sem tudnak nemet mondani, mivel a szeretet kifejezésének egyetlen módját ismerik: az elfogadást.
A gyermek elkényeztetésének számos oka lehet. Egyesek egyszerűen a saját szüleikkel szerzett tapasztalataikat ismétlik meg, míg mások így reagálnak a tekintélyparancsoló neveltetésükre. A túlzott engedékenység ugyanakkor eredhet amiatt érzett bűntudatból is, hogy csak kevés időt töltenek a gyermekükkel. De lehetnek mélyebb okai is, mint például a gyermekkorban átélt elutasítás vagy nélkülözés. Viszont az engedékenységnek valós veszélyei vannak, amelyek nem csak az elkényeztetett gyermek esetében tűnhetnek fel.
Ellen G. White figyelmeztet a gyermekek féken tartásának és elkényeztetésének szélsőségeire: „Nem helyes, ha a szülők kényeztetik gyermekeiket és elnézők velük; az sem helyes, ha nem hagyják élni őket. Határozott, szilárd, egyenes viselkedés termi meg a legkitűnőbb eredményeket” (Bizonyságtételek, 4. köt., 313. o.).
Gyermekeink neveléséért felelős szülőkként kérjünk bölcsességet Istentől, hogy meg tudjuk teremteni ezt az egyensúlyt, és ezáltal a gyermekeink mindenkor fel tudják mérni, hogy a vágyaik jó célt szolgálnak-e.

Ionel Mardare