HA NEM ADSZ, NEM KAPSZ

„Jobb adni, mint venni.” (Csel 20:35)

Az az igazi szeretet, amely áldozathozatalt is magába foglal. Nem szerethetsz igazán, ha nem vagy képes lemondani önmagadról. Nem lenne teljes az életünk, ha Isten nem nyújtotta volna az önzetlen szeretet példáját, amikor a Fiát feláldozta érettünk. Azért hozta meg helyettünk ezt az áldozatot, hogy a magunk során mi is ugyanezt tegyük másokért. Minden ember szeret kapni. Mindannyiunkat foglalkoztatnak az „adj!” kilátásai. Viszont ez a következő félelmünkből ered: „Ha én nem gondoskodom magamról, senki sem teszi meg helyettem!” A Szentírás azonban egy olyan látásmódot mutat be, amely távol áll ettől a felfogástól. Azt mondja, hogy valaki gondoskodik rólunk, és ez nem más, mint Isten! Ilyen a valósággal ragályos szeretet látásmódja! De mit is jelent az önfeláldozó szeretet? Azt, hogy tényleg számolsz a másik ember gondolataival, érzelmeivel és szükségleteivel, és háttérbe helyezed a személyes szükségleteidet. Sokszor azért kérdezünk valamit, mert azt reméljük, hogy az általunk elvárt választ fogjuk kapni, nem pedig azt, ami lehet, hogy fontos a másik ember számára. Ilyen például, amikor ezt kérdezed tőle: „Mit szeretnél csinálni ma este?” – és abban reménykedsz, hogy ő is ugyanazt szeretné, amit te. Törődni a társad szükségleteivel áldozathozatallal jár, ugyanakkor különleges örömöt szerez, és felkínálja Istennek a lehetőséget, hogy nagy áldásokkal lepjen meg. Gondoskodni a társad szükségleteiről nem azt jelenti, hogy feladod a saját ötleteidet, érzelmeidet vagy szükségleteidet, viszont tudod, hogy ezek is beteljesülést nyernek, ha előbb a feleséged szükségleteire figyelsz. Amit te adsz, azt Isten gazdagon meg fogja téríteni. „Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak…” (Lk 6:38). Hogyan fejezheted ma ki a szeretetedet a házastársad iránt? Mire van ma a legnagyobb szüksége? Uram, kérlek, add nekem a meghallgatás ajándékát, hogy a házastársam szükségleteire önfeláldozó módon válaszolhassak!

Marius Andrei