MEGTANULTAD-E A „BÁTORÍTÁS MŰVÉSZETÉT”?

„Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel.” (Ézs 50:4)

Athén és Spárta az ókori görög városállamok közé tartozott. A történelem feljegyzi, hogy az egyik ütközet előtt az athéniak a szomszédos spártaiakhoz fordultak segítségért. A spártaiak megígérték, hogy segítséget küldenek a megfelelő pillanatban. Másnap az athéniak még mindig elkeseredetten várták a megígért segítséget, amikor a láthatáron feltűnt egy harci szekér, egyetlen katonával, sűrű porfelhőt kavarva maga mögött. Amikor megállt, az athéniak megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a katona igazából sánta. Ki akarták végezni, mire a spártai katona azt kérte, engedtessék meg neki, hogy mielőtt meghal, átadjon egy üzenetet. A küldönc igazából egy tehetséges énekes volt, és amikor teljes átéléssel elkezdett énekelni az athéniak becsületéről, vitézségéről, elszántságáról és hazaszeretetéről, hallgatói annyira fellelkesedtek, hogy az ének befejezését meg sem várva nekirontottak az ellenségnek. Bátorságuk és odaadásuk eredményeképpen hatalmas győzelmet arattak. Micsoda varázslatos erők szabadulnak fel, amikor bátorító szavakat mondunk. Fel sem mérjük, milyen csodálatos dolgokat eredményezhet a szeretettel és jósággal kimondott bátorítás. A lelket feltámaszthatja a „sírból”, embertársunk romba dőlt életéből elűzheti a fekete felhőket, ledöntheti a kétely és a hitetlenség hegyormait, meggyógyíthatja a legsúlyosabb testi és lelki szenvedést. Jézusról mondja az ihletett író: „Törekedett reményt önteni a legdurvább, legegyszerűbb emberbe is: elé tárta a biztosítékot, hogy feddhetetlenné válhat, és olyan jellemet fejleszthet, amely istenfiúságra jogosít… Az elkedvetlenedett, beteg, megkísértett és elbukott emberekhez Jézus a leggyöngédebb együttérzéssel szólt. Úgy beszélt velük, hogy megértsék; azt mondta, amire a legnagyobb szükségük volt. Olyanokkal is találkozott, akik közelharcot vívtak a lelkek ellenségével. Állhatatosságra buzdította és biztosította őket, hogy győzni fognak” (Ellen G. White: Jézus élete, 91. o.). A menny ma arra szólít fel, hogy tanuljuk meg a „bátorítás művészetét”, és gyakoroljuk azt a megszomorodottak irányába. Gyertek, kezdjük el együtt!

Costică Ciobanu