GONDOLJ RÁM!

„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint.” (Ef 3:20)

Jóval azelőtt, hogy rájönnék, szükségem van valamire, Isten már gondolt rá. Mielőtt felismertem volna, hogy szükségem van Fia áldozatára, Ő már meghozta a legnagyobb áldozatot. Jóval korábban, hogy tudtam volna, szükségem van bűneim bocsánatára, Isten lehetővé tette a megbocsátást. Mielőtt először belélegeztem volna bolygónk levegőjét, Isten már megtervezte örök jövőmet. És Ő most is gondoskodik a szükségleteimről.
Pontosan ilyen a törődés. Figyelsz valakinek a szükségleteire, és szívesen teszel eleget azoknak még akkor is, ha az illető nem kéri ezt tőled. Múltjának ismeretében is elfogadod őt, odafigyelsz a jelenére, és felkészülsz az előttetek álló közös jövőre. A másik ember szükségleteinek és szempontjainak figyelembevétele az igazi szeretet megnyilvánulása.
Nagy igazságot mutat be a mai szöveg: Isten már azelőtt gondol ránk, hogy mi felismernénk a szükséget, és teszi ezt „feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk”.
Ha szem előtt tartjuk a szeretet e megnyilvánulási formáját, a magunk során képesek leszünk adni a mellettünk élőknek, kezdve a házastársunkkal, majd a gyermekekkel. Ez kifejezetten vonzó kilátás mind a magam, mind a családom részére.
Remek érzés, amikor a feleségem észreveszi, hogy zsúfolt a programom, és a szeretet gyöngéd bizonyítékaival megszépíti a napomat: egy kedvenc étellel, ellazító masszírozással, vagy egyszerűen átölel elalvás előtt. És ugyanilyen csodálatos számára, ha én teszem mindezt… Noha azt gondolom, ezen a téren még van elvégzetlen feladatom.
Amikor így viszonyulunk egymáshoz, tudatjuk, hogy törődünk a társunkkal, ami azt a csodálatos érzést eredményezi, hogy tényleg szeretve vagyunk.
Hogyan gondoskodhatsz az élettársadról anélkül, hogy megkérdeznéd, mire van szüksége?
Uram, adj erőt, hogy a mindennapi rutin mögött észrevegyem a valódi szükségleteket!

Marius Andrei