MAJDNEM KERESZTÉNY?

„Légy példa… a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a hitben, a tisztaságban.” (1Tim 4:12)

A mai nemzedék a történelem egyik legnépesebb fiatal generációja. Pontosabban 1,2 milliárd fiatalkorú él ma a világon. Vagyis 1,2 milliárd kérdés merül fel: Ki vagyok én? A fiatalok azonosságát érintő kérdés olyan választ vár, amelynek megadásához nekünk, szülőknek is feltétlenül hozzá kell járulnunk. És a tét még nagyobb, ha azt szeretnéd, hogy a gyermeked keresztény azonosságot vállaljon fel.
De hogyan? Ugye, hogy a gyermeked kamaszkora némiképp felkészületlenül ért? Az én családomban is van serdülőkorú, és őszintén beismerem, hogy a fiam kamaszkora alaposan meglepett. Élces válaszok, közöny, könnyedén odavetett „nem”-ek, borzalmas magatartás, furcsa hajviselet, a ruházata pedig sok esetben elfogadhatatlan volt számomra. Mindez addig, amíg olvasni nem kezdtem a serdülőkor sajátosságairól. Hamarosan rájöttem azonban, hogy olvasni vajmi kevés. Ekkor térdre borultam. Így értettem meg, hogy sem a csatározások, sem a prédikációk, de még a zaklatásaim sem fogják hozzásegíteni a fiamat ahhoz, hogy megértse és felvállalja Istentől kapott azonosságát.
Egyszer olvastam a majdnem keresztény fiatalokról, és semmiképp sem szerettem volna, hogy az én fiam is közéjük tartozzon. Kenda Creasy Dean, a tanulmány írója szerint ezek a fiatalok úgy tekintenek a vallásra, mint ami arról szól, hogy „mit kell tenned annak érdekében, hogy jól érezd magad a bőrödben. Ezen túl azonban Isten nem igazán keresztezi az utadat – legfeljebb csak akkor, ha szükséged van arra, hogy válaszoljon személyes szükségleteidre.”
Rájöttem, hogy nem is a serdülőkorúak hibája, hogy ilyen vallásképpel rendelkeznek. Ismert tény, hogy utánozzák, amit látnak, és kamaszkorban fokozott érzékenységet tanúsítanak a képmutatással, de különösen a szülők vallási képmutatásával szemben. A serdülőkorú azért válik majdnem kereszténnyé, mert odahaza majdnem keresztény szülei vannak. Ekkor újból térdre estem. Vajon én is majdnem keresztény szülő vagyok? Példát adok a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a hitben és a tisztaságban? Mit lát tőlem a kamaszkorú fiam? Gyertek, ne engedjük meg magunknak, hogy csak majdnem keresztények legyünk!

Anca Porumb