A MENNYEI GYÖNYÖRŰSÉGEK NAPJA

„Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.” (Zsid 4:9)

A kommunizmusban a román hatóságok az Adventista Egyházzal kapcsolatosan egy sajátságos problémával szembesültek: az adventista diákok nem vettek részt a szombati tanórákon. Bár a probléma megoldása érdekében különböző meggyőző és kényszerítő módszereket alkalmaztak mind a gyermekek, mind a szülők irányában, a hatóságoknak mégsem sikerült teljesen megtörni az ellenállást. Igazából ez volt az a „nagy adventista probléma”, amely minden téren komoly nehézségeket okozott.
Az Adventista Egyház történelmének kommunista időszaka hősökről és legyőzöttekről, kudarcokról és győzelmekről, fényekről és árnyakról szól. Egyfelől ezt a történelmet számos, hatóságokkal kötött kompromisszum jellemezte a vezetők, a lelkészek és a laikus tagok részéről, másfelől pedig bátorság és ellenállás. Nagyon sok történetet ismerünk olyan adventista személyekről, akik nem hajtottak térdet a rendszer előtt. Igaz, hogy a kommunisták időnként sikereket értek el, mivel az ellenállók vállalták a következményeket, például az osztályismétlést, az iskolából való kizárást, a magaviseleti jegy levonását, a bántalmazást, megaláztatást, vagy az egyetemi továbbtanulás lehetőségéről való lemondást.
El kell viszont ismernünk, hogy az adventisták nem teljes mértékben tartották szükségesnek az oktatást, ami visszafogta a gyermekek és az ifjak lelkesedését az oktatás iránt. Erőteljesen hirdettük Krisztus visszajövetelének tanát és azt, hogy közel van a világvége, következésképpen nagyon sok fiatal csak a középiskolai tanulmányait végezte el, utána pedig szakiskolában folytatta, amelyben szabad szombatot is biztosító szakmát sajátíthatott el.
Vizsgáld meg ma újra a nyugalomnaphoz való viszonyulásodat! Úgy tűnik, hogy a negyedik parancsolattal kapcsolatos kompromisszumokra nem a legnehezebb időkben vagyunk hajlandóak, hanem akkor, amikor teljes szabadságban élhetünk Isten mellett. Meghívlak, hogy tedd gyönyörűségeddé a nyugalomnapot, hogy az ifjabb nemzedék a szombatban ne a frusztrációkat, hanem a beteljesülések idő és térbeli vetületeit fedezhesse fel.

Ciprian Ciurea