BETELJESÜLT ÁLOM

„Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek” (Jer 29:11)

Már azelőtt arról álmodoztam, hogy egészségügyi asszisztens legyek, mielőtt a gyülekezetem révén rátaláltam a cernicai keresztény iskolára. Ettől a pillanattól kezdve fékezhetetlen vágy telepedett a lelkemre. A vággyal együtt azonban a félelmek is megjelentek. Tudtam, hogy nincs elegendő pénzem tandíjra, szállásra és kiadásokra. De azt is tudtam, hogy van egy Barátom, aki mindig kész segíteni. És a hitem a korábbi elvárásaimnál sokkal nagyobb jutalmat nyert. Két lelkipásztor is bátorított, hogy Cernicán tanuljak tovább, amiért hálás vagyok Istennek, mivel tudom, hogy Ő vezette ezeket a jó embereket az utamba, akik készek voltak bátorítani és mellém állni. Sikeresen leérettségiztem, és egész nyáron nagyon sokat dolgoztam. Bármilyen munkát elvállaltam, mert mindenáron pénzt akartam gyűjteni a tandíjra. Számomra a cernicai Egészségügyi Posztlíceum hatalmas áldást jelentett. Alig egy évvel korábban tértem meg, és itt valóra vált az álmom, hogy egy keresztény közösség tagja lehessek. Ezen a különleges helyen imaórákban, ifjúsági találkozókban, éneklésben, természetjárásban, sok együttlétben és vidámságban volt részem. Korábban fogalmam sem volt, milyen lehet keresztény ifjak közösségéhez tartozni. A régi, világi környezetem egészen más volt, ezért a szívem vágyakozott az örök élet reménységében élő emberek közé. Szinte minden napot énekkel és imával kezdtünk, ami számomra nagy örömöt jelentett. Az a tény, hogy Istennel kezdhetem a napot, kellemes hangulatot teremtett, aminek hatására még inkább vágytam a tanulásra és arra, hogy figyeljek az órákon. Éreztem, hogy megértenek, szeretnek, elfogadnak és támogatnak, még akkor is, ha nem vagyok a legjobb tanuló. Csak az számított, hogy tanulni és fejlődni akarok. „Isten munkatársának lenni a legmagasztosabb vágy.” – Florance Nigtingale.

Loredana Drăgan