SZENTEK A FÉNYÁRBAN

„A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!” (Zsolt 119:135)

Becsengettek, én pedig tanári „fegyverzetben” elindultam az osztályterem felé. Egy rövid beszélgetés után következett a napi áhítat. Egy kisfiú esetét meséltem el, aki nagymamájával indult sétálni. Egy hatalmas templomba mentek be, ahol a látottak csodálatba ejtették a gyermeket. Másnap az iskolában lelkesen újságolta a társainak az előző napi sétán szerzett élményeit, de főleg a templomban látottakat. Beszámolóját a tanítónő is hallotta, és feltette neki a kérdést:
– Mondd el, kérlek, mi tetszett a legjobban a templomban?
A kisfiú rövid gondolkodás után határozott választ adott:
– A fényárban úszó szentek!
A diákjaim előtt megpróbáltam feleleveníteni egy hatalmas katedrális hangulatát: a fenséges kupolát vagy a lélekig ható orgona hangját… És mindezek ellenére a kisfiú figyelmét mégis a fényárban úszó szentek ragadták meg. Vajon miért?
A beszélgetés során arra kértem a diákokat, hogy azonosítsák a fény forrását. Megértették, hogy a színes üvegablakra festett szenteken egyszerűen átragyogott
a nap fénye. Az áhítat végén az egyik diák a következőképpen imádkozott: „Uram, segíts, hogy mi is olyan szentek legyünk, akiken átragyog a Te fényed!”
Micsoda fennkölt gondolat! Isten mindannyiunkat, tanárokat és diákokat egyaránt szeretne elárasztani jelenlétének fényével, hogy visszatükrözzük jellemét, és amikor az emberek ránk néznek, jó cselekedeteinket látva, dicsőítsék a mennyei Atyát.
Ma, amikor letérdelsz imádkozni, gondolj az adventista iskolákra és az oktatásban dolgozó tanárokra! Imádkozz értük, hogy Isten arcának fénye átragyogjon rajtuk, s így biztos utat mutathassanak Isten országa felé!

Rica Vasilache