„NEM TUDJA, HISZEN MÉG GYEREK!”

„Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked.” (Jer 1:7)

Gyakran találkozunk ezzel a furcsa kijelentéssel: „Nem tudja, hiszen még gyerek!” Meglepő, de a gyerek tényleg tud dolgokat, és a maga ártatlanságában tovább is adja mindazt, amit tud, nem fél a következményektől. Az óvodában a gyermekek számos dolgot fedeznek fel és tanulnak meg, és vágynak arra, hogy felfedezéseiket másokkal is megosszák. A rengeteg csodálatos dolog mellett szívesen tanulnak Istent bemutató énekeket és bibliaverseket is. Mivel az óvodánkba nagyon kevés adventista gyerek jár, a legtöbb szülő számára teljesen ismeretlenek az itt tanult énekek és szövegek, de otthon szívesen és kíváncsian hallgatják óvodai „beszámolóikat”. Egyszer üzenetet kaptam az egyik szülőtől, aki elmesélte, hogy egy éneket próbált megkeresni a YouTube-csatornán, amit a kislánya énekelgetett otthon. Az éneket nem találta meg, viszont örömmel újságolta, hogy hosszabb internetes keresgélés után rájött, hogy a kislány valójában a Példabeszédek könyvének egy versét énekli. Micsoda örömteli üzenet! A gyermek által otthon elénekelt szöveg arra késztetett egy felnőttet, hogy Isten Igéjét kutatva eljusson erre a felfedezésre. A szülők szívéhez legkönnyebben a gyermekeik által jutunk el. Talán egyesek úgy gondolják, hogy a gyermekekkel dolgozni jelentéktelen, értéktelen tevékenység, vagy hogy a gyermekekért végzett missziómunka időpazarlás, de ez egyáltalán nincs így. Mi több, a gyermek tovább adja a tanultakat a szüleinek, testvéreinek. A tanító tehát sose mondjon le a küldetéséről, mivel végül az isteni emlékezet, és nem az ember korlátolt emlékezete alapján fogják csillagok ékesíteni a koronáját. És ki tudja, hány csillag ragyog majd a koronáján azokért az emberekért, akik általa – egy gyermek által – jutottak el a szent Igéhez?

Raluca Surugiu