KENYÉR VAGY HAL

„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.” (Préd 11:1)

Emberi logika szerint a szöveg rossz befektetésre bátorít, de itt metaforával van dolgunk, amely magasztos gondolatot javasol: fektess be, vess, taníts! A parancsolatot ígéret kíséri, amely bennünket különösebb matematikai számítgatások nélküli előrehaladásra kellene, hogy késztessen. Könnyű mondani, nehéz megoldani! A „megtalálod” kifejezés jelentheti azt is, hogy kerestünk vagy véletlenszerűen találtunk valamit. Történjék bárhogyan, a kenyeret „pazarló” személy tevékenysége csupán a vetés pillanatára, illetve a várakozásra korlátozódik. Néha azonban észrevesszük a vízen lebegő morzsákat is, mint ahogy az az alábbi esetben is történt.
A kellemes tavaszi nap kicsiket és nagyokat kicsalogatott az óvodából. A körülöttem játszadozó gyermekeket nézve azt vettem észre, hogy az utcáról valaki megszólít. Egy édesanya volt, akinek a gyermekét négy éven keresztül igazgattam nagy szeretettel keresztény óvodánkban. Ő mesélte el ezt a történetet.
Kislánya tanítónője azt kérte, hogy a gyerekek hozzák el az iskolába kedvenc könyvüket, hogy együtt olvassanak fel belőle. A kislánya a Gyermekbibliát vitte magával, de a tanítónő nem akart olvasni belőle. A gyermek másnapra újabb könyvet választott, és bízott benne, hogy a tanítónő az ő könyvéből is olvasni fog. De ebből sem olvasott, amit azzal indokolt meg, hogy túl hosszú a leírás. Ezúttal a Jairus lányának feltámadásáról szóló „Talita” című könyvet vitte magával. Ugye, milyen szomorú? De figyeljük meg a történet mögött meghúzódó csodát: ennek az ortodox kislánynak a kedvenc könyvei mind Isten Igéjével kapcsolatosak. Nos, ezeket a „kenyérmorzsákat” kapjuk vissza idő teltével.
Támogassátok a keresztény intézményeket! Bízzatok bennük, népszerűsítsétek, látogassátok meg őket és imádkozzatok érettük, mint ahogy azokért is, akik Istent tartják példaképüknek!

Valentina Ciurea