TANULJUK MEG KÁNAÁN NYELVÉT!

„Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon, mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!” (5Móz 32:2)

Krisztus tanúinak kell lennünk, hogy naponta növekedhessünk Krisztus teljességének mértékére. Nagy előjogunk az állandó növekedés, mígnem Hozzá hasonlóvá válunk. Akkor majd erőt nyerünk kifejezni szeretetünket iránta ékesszólóan és tisztán, gondolataink mélyebb dolgokon időznek, ítélőképességünk egészségesebb és megbízhatóbb lesz, ugyanakkor bizonyságtevésünk élettel teltebbé és sokkal határozottabbá válik. Ne ápoljuk a földi nyelvezetet olyannyira, hogy családiassá váljon számunkra, s ezáltal elidegenedjünk Kánaán nyelvezetétől! Krisztus iskolájában kell tanulnunk. Mindezek mellett az az igazság, hogy sokan megelégszenek az apró lelki tapasztalatokkal, imáik és bizonyságtevésük pedig a lelki dolgok hiányos ismeretéről tanúskodnak. Egészségtelen ítélőképességgel rendelkeznek örök érdekeikre vonatkozóan, és sokkal inkább a földi, mulandó dolgokkal törődnek.
A kereszténynek a krisztusi iskola hűséges tanulójává kell válnia, mindig egyre többet kell megtanulnia a mennyről, Isten akaratáról és Igéjéről, valamint az igazságról és arról, hogy miként használja fel a megszerzett ismereteket. – Youth’s Instructor, 1894. június 28.
Beszédünk fő követelménye az, hogy tiszta, kedves és igaz legyen, a „belső kegyelmi ajándék külső megnyilvánulása”... A helyes beszéd elsajátítására a legjobb iskola az otthon.
A kedves szó olyan a léleknek, mint a harmat és a csendes eső. A Szentírás azt mondja Krisztusról, kegyelem áradt ajkára, hogy „… tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel” (Ézs 50:4). Az Úr nekünk is megparancsolja: „A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen” (Kol 4:6), hogy „áldásos legyen a hallgatóknak” (Ef 4:29) […]
Amikor a szív tiszta, a bölcsesség gazdag kincse folyik tova. – Boldog otthon, 435, 438. o.

Ellen. G. White

Napnyugta: B 20:48, CT 20:37, IS 20:52, MS 21:02, SM 21:13, CJ 21:14, DJ 20:57, AR 21:12