LASSAN FOGOK ELINDULNI

„Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.” (1Móz 33:14)

Őrült sebességre kapcsolt az életünk, mintha a világ a gyors előretekerés-gombon ragadt volna. Egyre több tevékenységet igyekszünk egyre kevesebb időintervallumba szuszakolni. Emlékszel még arra az időszakra, amikor telefonhívást kezdeményeztél? Most létezik a gyorstárcsázás funkció. Régen olvastunk, most gyorsolvasást végzünk. Régen kommunikáltunk, most gyors kommunikációban van részünk.
Milyen hatással van ez a gyorsasági mánia a gyermeknevelésre? Személy szerint azt hiszem, hogy elfeledteti velünk: a felnőtté válás évekbe telik, a jellemfejlesztés pedig egy egész életet igényel.
Emlékszem, hogy egyik nyáron megpróbáltam tökéletes apa lenni, és megtanítani a gyermekeimet szabadidejük hatékony felhasználására. Lelkiismeretesen elkészítettem egy reggel 8-kor kezdődő és este 8-kor végződő programot, amibe belesűrítettem a lehető legtöbb tevékenységet. Mindössze két napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy mindenki panaszkodni és tiltakozni kezdjen az új rendszer ellen. Csak akkor jöttem rá, hogy mit csinálok és lassítanom kell, amikor a fiam ezt monda: „Apa, mi gyerekek vagyunk, nem felnőttek!”, így a tanulási technikámat egy a gyerekek által tartható tempóhoz igazítottam.
A mai igeversből megértjük, hogy Jákob együttérzést tanúsított a családja iránt. A testvérével való érzelmi konfrontáció pillanatait követően Ézsau felajánlotta, hogy elé megy, és visszavezeti őt népes családjával együtt édesapjukhoz. Jákob könnyen megparancsolhatta volna a családjának: „Gyertek, siessünk! Apám már vár rám. Gyertek gyorsan!” De ehelyett uralkodott magán, és bár alig várta, hogy hazaérjen és láthassa az édesapját, megértette gyermekei korlátait, és úgy döntött, hogy lassan fog haladni – olyan ütemben, amivel ők is lépést tudnak tartani.
Atyám, köszönjük a lehetőséget, hogy vezethetjük gyermekeinket ebben az életben! Kérlek, segíts türelmeseknek lennünk velük, és szükségleteiket a sajátjaink fölé helyeznünk! Bízunk az ígéretedben, amely szerint elegendő bölcsességet adsz nekünk ma és minden nap.

Ruber J. Leal