NEM ELÉG ELVISELNI

„Mindenikünk az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.” (Róm 15:2)

Túlságosan sokan élnek úgy családi életet, hogy éveken keresztül rombolják egymást. Ezt azonban nem csupán durva bántások által teszik, hanem a legtöbb esetben sokkal alattomosabb módszerekkel: féligazságokat tartalmazó tréfálkozással, egymás kellemetlen helyzetbe hozásával vagy szégyenteljes pillanatok felemlegetésével. Kétértelmű szavakkal utalnak egymásra, figyelmen kívül hagyják a társuk véleményét, mintha az „alkalmatlan” személytől származna (a súlyosabb kifejezésekről nem is beszélve).
Úgy gondolom, hogy jobban oda kellene figyelnünk arra, ahogy egymással beszélünk. A mai szöveg megfontolandó. Pál azt tanácsolja a római gyülekezetnek, hogy nemcsak elviselnünk kell egymást, hanem hozzá is kell járulniuk egymás épüléséhez. Ez Isten terve.
Sokaknak az a véleménye, hogy az ember akkor válik felnőtté, amikor megtanulja elviselni a másikat, engedékenyen viszonyul társa megnyilvánulásaihoz, és büszkeséggel tölti el, ha ez sikerül neki. De láthatjuk, hogy ez nem elég.
Isten azt akarja, hogy törekedjünk segíteni a társunknak a növekedésben, értékeljük a próbálkozásait és az igyekezetét. Azt szeretné, hogy járuljunk hozzá a fejlődéséhez, bátorítsuk és támogassuk őt. Ez nem azt jelenti, hogy kötelességem megváltoztatni őt, hanem hogy sokkal érzékenyebben kellene viszonyulnom mindahhoz, ami vele történik.
Ha ez megvalósul, az otthonainkban nem feszültség lesz, hanem összhang, és a fájdalom helyét átveszi a gyógyulás, a félelemét pedig a boldogság!
Hogyan járulhatsz hozzá a társad érzelmi és lelki fejlődéséhez?
Uram, segíts, hogy ne csak elviseljem a mellettem levő személyt, hanem segítsek is neki növekedni!

Marius Andrei