ÉPÍTŐMESTEREK

„És körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért!” (Neh 4:14)

A család társadalmunk elsőrendű közössége, amely létfontosságú szerepet tölt be a jelen és a jövendőbeli nemzedékek fejlődésében, hatalmas felelősség hárul rá a társadalom egészséges működése és az erkölcsi értékrendek kialakulása szempontjából. „Az emberiség helyreállítása és felemelkedése a családban kezdődik. A szülők munkája minden más munka alapjául szolgál… A társadalom jóléte, az egyház eredményessége, a nemzet virágzása az otthon befolyásán múlik.” (A nagy Orvos lábnyomán, 349. o.)
A család Isten után a második helyet foglalja el. A szülők legyenek gyermekeik első tanítói, és a család legyen az iskola, ahol felkészülnek a mennyei otthonban való lakozásra. A Szentírásból tanítsák meg őket az Úr útjaira, és ezt a munkát szüntelenül végezzék. Tárják gyermekeik elé azokat a magatartásbeli mércéket, amelyeket elvárnak tőlük. Így a gyermekek nemcsak az elvárásokkal lesznek tisztában, hanem azt is tudni fogják, amikor helytelenül járnak el.
A hatékony tanítás érdekében a szülőknek ismerniük kell gyermekeiket. Meg kell érteniük szellemi, érzelmi és lelki tulajdonságaikat a fejlődés különböző szakaszaiban. Ezen ismeretek nélkül arra ébredhetnek, hogy a jó magot olyan földbe vetették, amely még nem áll készen annak befogadására.
A tanítás nem lehet hatékony, ha azt nem támasztja alá megfelelő életmód. „Egyetlen módon nevelheted úgy a gyermekedet a helyes útra, ha te is vele együtt haladsz” (Abraham Lincoln). Taníthatjuk szavainkkal, valamivel hatékonyabban a tetteinkkel, de legfőképpen azáltal, akik vagyunk valójában.
Ha egészséges és erős a családunk, a gyülekezetünk is az lesz. Nagy előjogunk, hogy együtt munkálkodhatunk a mennyel ebben a küldetésben. Válságos időket élünk. Ki kell állnunk a családjainkért, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk együtt maradásunk érdekében.
„És felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák” (Zsolt 78:65-7).

Abel Iștoc