KÉTFÉLE NEVELÉS

„Ha valaki másképpen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit.” (1Tim 6:3)

A Szentírás szempontjából kétféle nevelés létezik: a mennyei jóváhagyás kézjegyét hordozó és az isteni jóváhagyás nélküli nevelés. A kettő közti különbséget 1Tim 6:3-5 verseiben találjuk meg: „Ha valaki másképpen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt, az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások, megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál.”
Ebben a szövegben három nevelési alapelvvel találkozunk. Az első: „Jézus Krisztus egészséges beszéde”. Az „egészséges” szóra fordított görög kifejezés további jelentései: „igaz”, „teljes” és „egész”. Jézus Krisztus Szava (tágabb értelemben a Biblia) teljes nevelést biztosít.
A második elv „a kegyesség szerint való tudomány”. A „kegyesség” szó az Isten iránti odaadást fejezi ki. Van olyan tanítás, amely Isten iránt még nagyobb megbecsülésre késztet, és van olyan, amely nem hoz ilyen eredményt.
A harmadik elv pedig a „hiábavaló torzsalkodás”. Itt a véget nem érő kutatásról van szó, vagyis olyan információk felhalmozásáról, amelyekből a diákoknak semmi hasznuk nem származik az életben.
Két jelentős tanács hangzik el a tanuló felé: „kerüld!” (11. v.), és „fordulj el!” (20. v.). Ezek a kifejezések emlékeztetnek arra, hogy Ellen G. White az adventista iskolákat „menedékvárosoknak” nevezte. Ha az adventista iskolákat minden szinten ez a bibliai elv vezérli, akkor a menedék és a jellemformálás helyeivé válhatnak. A legtöbb esetben azonban a család és a gyülekezet a legfőbb menedékváros, főleg, ha csak az állami oktatási rendszer áll gyermekeink rendelkezésére.

Laurențiu Florentin Moț