A TÖKÉLETESSÉGRE VEZETŐ SZERETET

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5:48)

Jézus a hegyen mondott prédikációjában megpróbálta elmagyarázni a tanítványoknak és hallgatóinak, hogy a farizeusok csak álságos szeretetet tanúsítanak Isten iránt, az Atyával való kapcsolatukban pedig csak a külsőségekre hagyatkoznak, szívük nem szeretetből fordul Isten felé. Aztán levonta a következtetést: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
Gondolkoztál-e valaha azon, hogy milyen összefüggés van a szeretet és a tökéletesség között? Látszólag itt Jézus a lehetetlent kéri: tökéletességre szólít fel anélkül, hogy szót ejtene a tökéletesség különböző szintjeiről. Nyilvánvaló tehát, hogy arról a tökéletességi szintről beszél, amellyel az Atya rendelkezik.
Mielőtt Jézus a legfelsőbb szintre emelné a tökéletesség mércéjét, a 46. és 47. versben egy korabeli képpel tisztázza, hogy milyennek kell lennie a tökéletes magatartásnak: „Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek!” Meggyőződésem, hogy amikor Jézus elmondta ezt a parancsolatot, annak betartásával is számolt.
Viselkedtél-e már úgy, mint egy vámszedő? Csak azt szeretted, aki közel áll hozzád? Talán csak az atyafiakat „köszöntötted”, mint a pogányok? Vagy gyakran még a testvéreidet is nehezedre esett üdvözölnöd? Ma reggel két példával szeretnék szolgálni. Az egyik megváltoztathat, a másik pedig rámutat arra, hogy van mód a változásra.
A kereszten függő Jézus imádkozott az Őt kivégzőkért: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” István is imádkozott azokért, akik követ ragadtak, hogy megkövezzék: „Atyám, ne tulajdonítsd nékik e bűnt!”
Válaszd ma Krisztust, és az Atya szeretete vezessen téged a tökéletességre!

Andrei Pop