A NEVELÉS CÉLJA

„És szóla az Úr Mózesnek: Jöjj fel énhozzám a hegyre és maradj ott! És átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, amelyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.” (2Móz 24:12)

Az Úr elmondta Mózesnek, hogy a törvény, pontosabban a Tízparancsolat tanítás végett adatott az embernek. Természetesen feltehetnénk a kérdést: lehet-e bármi fontosat tanulni egy olyan szövegből, amely egyetlen lapon is könnyen elfér? Itt azonban nem egy akármilyen szövegről beszélünk, hanem a Tízparancsolatról, Isten törvényéről, amely a legfontosabb dolgot képviseli ezen a világon: rávilágít a jó és a rossz közötti különbségre. Ennek a szövegnek a tükrében igazi erkölcsi jelentőséget nyerhetnek minden ember tettei, szavai, gondolatai. Ezenkívül az ihletett törvény magának Istennek a jellemét juttatja kifejezésre.
Mi a nevelés végső célja? Ismeretszerzés vagy karrierépítés? Több ennél! Ezek mellett a célok mellett van egy alapvető szándék: a jellemformálás! Ellen G. White ezt írta erről: „Az izraeliták nevelésének forrása, eszköze és célja az volt, hogy megismerjék Istent, vele tanulmányozás és munka által közösséget alakítsanak ki, valamint jellemük átformálódjon az Ő képmására. Isten ezt a »tantervet« adta a szülőknek és általuk a gyermekeiknek” (Nevelés, 44. o.).
A törvény nem csupán egy információcsomag, hanem egy olyan eszköz, amely által Isten felkínálja a jellemformálás lehetőségét számunkra, hogy – amint a mai szövegünk is kijelenti – „megtaníttassunk” arra, amit maga Isten írt az embernek.
Engedd ma meg a Törvényadónak és a Törvénybírónak, hogy szívedbe írja törvényét!

Adrian Țucmeanu