A KOMMUNIZMUSTÓL A MENNYEI ISTENHEZ

„Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás?” (Ef 5:8)

Hetedikben új osztályfőnöknőt kaptunk. Az élettel teli, humoros, jól képzett, művészi hajlamokkal megáldott ifjú hölgy azonban túlságosan is vágyott megízlelni mindent, amit pillanatnyilag felkínált neki az élet. Az egyik osztályfőnöki órára azzal a feltett szándékkal érkezett, hogy lebeszéli a diákokat az Istenbe vetett hitről, helyette inkább karolják fel a kommunizmust a maga összes „előnyével” együtt. Hitellenes szónoklatában engem hozott fel példaként. Megalázott az osztálytársaim előtt, mert merészkedtem hiányozni szombaton az órákról.
Azóta eltelt immár 33 év. Már szinte el is felejtettem. Izgalommal tárcsáztam a számát. Válaszolt. Közöltem, hogy szeretnénk osztálytalálkozót tartani, és őt is meghívtam. Elfogadta a meghívást, majd elmesélte, hogy már háromszor került halálközeli állapotba: „Rákos voltam…” A találkozón tartott beszédében sajnálatát fejezte ki azért, hogy olyan élete volt, „amit jó elmesélni, mégis időnként szégyenkezni is kell miatta.” Záró szavaiban pedig azt tanácsolta volt diákjainak, hogy figyeljenek arra, hogyan készülnek a „végre, ami sokkal fontosabb a kezdetnél”.
A találkozó végén odajött hozzám: „Tudod… a lányom is… adventista” – mondta vontatottan. Újabb négy év elteltével rövid üzenet érkezett: „Eugen, elhunyt az osztályfőnöknő.” Facebook-oldalán azonnal megkerestem az utolsó bejegyzését. Előző nap, 23 óra 52 perckor írta: „És én is… az Elias kórházból… vagy örök éjszaka lesz, vagy nem… de már gondolatban a mennyei Istennel…” Csupán ennyi. Egy újabb nehéz műtét előtt állt. Nem élte túl…
Istenünk számtalanszor meglep bennünket azzal, ahogy személyesen beavatkozik az életünkbe, függetlenül attól, hogy korábban milyen döntéseket hoztunk. Egyszer majd minden emberről csak múlt időben fognak beszélni. Némelyek fiatalabb korban, mások idősebben fejezik be az életüket, de mindenki „a maga rendje szerint”, ahogy a Könyvben is olvashatjuk.
Milyen emlékeket hagyunk magunk után? Tanárként példát nyújtottunk a diákjainknak? Mennyibe kerül egy mosoly? Hát egy dicséret? És a hála? Még mennyi időnek kell eltelnie, míg elkezdünk Jézushoz hasonlóan élni?

Eugen Chirileanu