A NEVELÉS ÉS A NEVELÉS IDEJE

„Mindent szépen csinált az ő idejében.” (Préd 3:11)

Néha visszafordíthatatlan hibákat követünk el, amelyek megváltoztathatják az életünket. Nem sikerül egy fontos vizsgánk, és elveszítünk egy tanulmányi évet, vagy kudarcot vallunk egy interjún, és nem kapjuk meg a hőn áhított állást. Éveink tarsolyába így gyűjtjük be a boldogságunkat beárnyékoló sikertelenségeket, beteljesületlen vágyakat. Életünket azonban kiemelkedő, magasztos, lendületet adó események is gazdagítják. Hogyan találhatjuk meg tehát azt az egyensúlyt, amelynek köszönhetően életünk folyamatos fölemelkedés lehet?
Válaszkeresés közben érdemes megfontolni a mai szöveget, bölcs Salamon szavait. Teremtőnk oly bölcsen igazgatja különböző életszakaszainkat, hogy semmit se veszítsünk el abból, ami örömöt és beteljesülést hozhat. A gyermekkor a maga ártatlan játékaival; a serdülőkor, amikor azt hiszed, hogy tied az egész világ; a bátor tervek ifjúsága; a felnőtt-, majd a bölcsességgel és tapasztalattal teli idős kor – mindez hozzátesz valamit a mulandó ember boldogságához.
Ahhoz, hogy minden életszakasz megfeleljen eredeti céljának, nevelésre van szükség. De hogyan határozhatjuk meg a nevelés fogalmát? Ellen G. White a következőket írta: „A nevelés célja a testi, értelmi és lelki erők harmonikus fejlődése. Felkészíti a tanulót az örömteli szolgálatra ebben az életben, és a magasabb rendű szolgálatra az eljövendő világban” (Nevelés, 13. o). Szintén prófétanőnk írta, hogy a nevelés a családban kezdődik el. De hol folytatódik? Személyesen végigjártam az adventista oktatás teljes akadémiai útját: az óvodát, az elemi iskolát, a középiskolát és a líceumot, jelenleg pedig az Adventus Egyetem hallgatója vagyok. Rájöttem, hogy az adventista oktatási rendszer sikeresen valósítja meg a diákban az isteni tervet, a testi, értelmi és lelki erők harmonikus fejlődését. A „mindent szépen csinált az ő idejében” akkor valósul meg, ha Istennel járjuk végig az élet különböző szakaszait.
Meghívlak, imádkozz az országunkban működő adventista iskolákért, mert Isten ott igazi műalkotásokat, jellemeket teremt országa számára.

Kora-Emina Pohrib