Abszolút vagy relatív tökéletesség?

„És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” (Lukács 12:48)

Ennél az Igénél Jézus az arányok törvényéről tanított: többé-kevésbé minden azon múlik, mennyit kapunk. A példázatban Krisztus a hűséges és a hűtlen szolgákról beszél, gyakran ezt használja fel a keresztény sáfársághoz, de mindenesetre a Mester itt létrehozta az Isten vagyona kezelésével kapcsolatos személyes felelősségben a relativizmus elvét, amit a lelki értékekre is lehet alkalmazni, mint a tökéletesség eszményét. Ne felejtsük el, hogy a tökéletesedés alapelve mindig magasabb szintre helyezi az emberi tökéletességet, mint amit már elért, és ezzel relatív értékkel ruházza fel.
De Pál kijelenti, hogy szentség nélkül „senki sem látja meg az Urat” (Zsidók 12:14), és akik megértik az újjászületés kérdését, ott a Szentléleknek abszolút tökéletes állapotot kell a megtért hívőben kialakítania, ami feddhetetlenséggel jár együtt – más szóval végleg el kell távolítania a bűn minden stigmáját még a második visszajövetel előtt, és ezek a dolgok valamilyen igazolható tényt kívánnak meg, amit semmilyen módon nem lehet bizonyítani. A megtértek megszabadulnak a bűn kötelétől, elhagyják a bűnös természetüket, ám még nem hibátlanok. Ezt az állapotot a Krisztus második eljövetelekor történő feltámadás vagy átváltozás biztosítja.
De a Biblia és Ellen G. White azt tanítja, hogy a tökéletességet viszonylagosnak kell tekinteni, ami az elérhető tudásunk, érettségünk és lelki fejlődésünk szintjének felel meg. A hívő lelki tapasztalatainak aspektusai relatívak, és attól a fokozatos előrehaladástól függnek, ami az egyén valódi lehetőségeivel és az Istentől felkínált képességekkel van összhangban. Ahogy az idézet is kijelenti, van, aki többet kap, míg más kevesebbet, és csak azért vagyunk felelősek, ami a mienk. Vagyis a lelki fejlődésünk minden szakaszában lehetséges a tökéletesség. Ellen G. White ezt így fejezi ki: „A fejlődés minden szakaszában tökéletes lehet az életünk, ám ha Isten célja bennünk beteljesül, akkor állandó növekedés tapasztalható a jellemünkben.” (Krisztus példázatai, 65. o.)
Ma nézz fel Jézusra, és haladj vele együtt az utadon, minden egyes léptedet tökéletesítve!