Ott voltam

„Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.” (2Péter 1:16–18)
Az apostolok evangelizációs sikerének egyik legnagyobb titka, hogy elmondhatták, tanúi voltak annak, amiről prédikáltak. János leszögezi az első levelében:
„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.” (1János 1:3) Péter a mai igeszövegben megerősíti, hogy ott volt Mesterével a szent hegyen, mikor Ő megdicsőült, és hallotta az Atya hangját: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Péter soha nem felejtette el a Megváltó szolgálatának csúcspontját. Az igehirdetése a Jézus Krisztussal átélt valós élményeinek része volt, akit teljes dicsőségben láthatott.
Miből jön a bibliai üzenet ereje? Kétség kívül Isten hatalmából. De az üzenetekből származó lelkesedés attól is függ, hogy személyesen szemlélted-e az Urat, és tisztán hallottad-e szólni az Ő hangját saját füleddel. De milyen szomorú olyan hírhozókat hallgatni, akik meggyőződés nélkül beszélnek Krisztus áldott evangéliumáról! Nem szándékosan, de egy nagyon veszélyes területre tévednek: „Akik csak elméletileg ragaszkodnak az igazsághoz, de annak elveit nem ültetik át a lélek belső szentélyébe, mert az igazságot a külső pitvarban őrzik – semmi megszenteltet nem fognak látni népünk múltjának történelmében, holott ez tette népünket azzá, amivé, és ez alapozta meg a világ komoly és elszánt missziómunkásait. A napjainkra szóló igazság nagy érték, de azok, akiknek szíve nem tört meg, mert nem estek rá a sziklára, Jézus Krisztusra, nem fogják meglátni és megérteni az igazságot. Csak azt fogadják el, ami tetszik az elképzeléseiknek, és a már meglévőtől eltérő alapzat építésébe kezdenek. Saját hiúságuknak és önértékelésüknek hízelegve azt gondolják, hogy képesek kimozdítani hitünk oszlopait, és felcserélni azokat a saját maguk által faragott oszlopokkal.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 430. o.)
Ma reggel abban a kiváltságban van neked és nekem részünk, hogy Isten dicsőségéről elmélkedhetünk Igéjén keresztül.