A valahová tartozás nélküli hit

„Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: Aki az Úré, ide hozzám! És gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai.” (2Mózes 32:26)

Franciaországban 2002 decemberében megjelentetett Actualité des religions [Vallási hírek] nevű magazin XLIV. számában egy riportot közöltek „Európa és a vallások címmel, ami az egyik európai társadalmi és hitéleti felmérést kommentálta (ez az Európai értékfelmérés volt). Háromszor folytatták le: 1981-ben, 1990-ben és 1999-ben, mindig ugyanazokkal a kérdésekkel. Az eredmények feltárták, milyen volt egy húszéves periódusban az európaiak vallásos fejlődése. A kapott eredmények között az európai társadalom kereszténységének jelentős hanyatlása, a vallási fennhatóság koncepciójának eltűnése, az ateizmus térhódítása és az a legáltalánosabb tendencia mutatkozott meg, a valláshoz nem kapcsolódó hívők növekedési aránya, amit „szent vadembernek”, autonóm vallásosságnak neveztek el: ez a lelki hovatartozás válsága, egy divat, miszerint anélkül hiszek, hogy egyházi intézményhez tartoznék.
Az elköteleződés hiánya meghatározott vallásos hitvallások mellett, az identitás elvesztése, mert felhígul egy egyforma, ideológiáktól mentes, kollektív csoportban, az egyház mint vezetőséggel és igazgatással bíró intézmény elgondolásának elutasítása, a világban betöltött misszió és a kérügma, a hirdetendő üzenet eltűnése, a humanizmus, ahol az egyén a szeretet, a kötelesség és annak középpontja, hogy függetlenül és szubjektíven cselekedjen az Istenbe vetett hitét illetően, stb.: mindez egyfajta vallásosságot jelent ma világi szempontból az emberek, a posztmodern személy számára.
Akárcsak az aranyborjú körüli válság idején, az igazi hívőknek ma is szilárdan kell helytállni az Úrért; tudnunk kell, ki Isten, és tétovázás nélkül kell megélni a hitünket, a reményünket és a keresztény szeretetünket a személyes felelősségtudat komoly és őszinte, egyenes és kölcsönös érzésével.
Nincs itt az ideje, hogy ma kompromisszumot kössünk egy bizonytalan, általános, jellegtelen lelki érzéssel, és annak sincs itt az ideje, hogy eltitkoljuk vagy megtagadjuk hívő hitvallásunkat, hanem inkább meggyőződéssel sikítsuk, kiáltsuk ki, kik vagyunk, miben hiszünk, és mit várunk.
Amiért „van Isten az égben”, ma szívből kötelezd el magad a szolgálatra és Ige hirdetésére, valahová csak mégy.