ÉRTÉKELÉSÜNK JELE – AZ IDŐ

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd 3:1)

Úgy gondolom, hogy mindannyian rájöttünk már: ha nem tervezünk, zsarnok teendőink még a legjobb szándékainkat is aláaknázzák. Ez különösen akkor érvényes, ha a családdal töltött időről van szó. Ha mindannyian legfőbb prioritásként kezelnénk a szeretteink körében töltött időt, és együtt határoznánk meg a közös teendőket, elkerülhetnénk a konfliktusokat, és több időnk jutna egymásra is.
Heti rendszerességgel kellene meghatároznunk a közös teendőket – társasági eseményeket, gyermek-tevékenységeket, szabadidős programokat, stb. Ennek azonnal megmutatkoznak a jótékony hatásai. Elsősorban ritkábban lennénk ingerültek, ami azt jelenti, hogy ritkábban ütné fel a fejét a nézeteltérés is.
A prioritások meghatározásával egy időben kizárhatnánk a kevésbé fontos tevékenységeket, és beiktathatnánk azokat, amelyek mindkettőnk számára fontosak. Lényeges, hogy egyik félnek sem szabad olyan, mindkettejüket érintő tevékenységet beiktatni, amiről nem egyeztettek korábban.
Ha sikerül betartanunk a határidőnapló előre kitűzött pontjait, és kellemes közös tevékenységeket is beiktatunk, eljutunk a jövendőbeli célok kitűzésének megbeszéléséhez is. Nyilván az eredmény sem marad el: egyre gyakrabban fognak elhangzani kedves, dicsérő szavak is.
Az idő az egyik legfontosabb és legértékesebb rendelkezésünkre álló erőforrás, aminek a felhasználása különösen fontos a prioritások meghatározásában. Íme, a fontossági sorrend: Istennel töltött idő, egymásra fordított idő, a családtagok körében töltött idő, és csak ezután következhet az egyéb elfoglaltságokra elkülönített idő.
Határozz meg egy helyes fontossági sorrendet! Igaz, hogy mindennek rendelt ideje van, de van olyan dolog is, ami egyszerűen mellőzhető. Az Istennel és a családdal töltött idő azonban semmi esetre sem tartozik ezek közé!

Marius Andrei