ÁLLHATATOSSÁG

„Akkor a te arcodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél.” (Jób 11:15)

Helyes, ha az ifjúság úgy érzi, hogy a legmagasabb fokra kell fejlesztenie értelmi képességeit. Nem akarjuk korlátozni azt a művelődést, aminek Isten nem szabott határt. De tudásunk nem ér semmit, ha nem hasznosítjuk azt Isten dicsőségére és az emberiség javára. […]
Olyan tudásra van szükség, amely élénkíti az értelmet, erősíti a lelket és jobbá formálja az embert. A szív művelése sokkal fontosabb, mint a pusztán könyvből való tanulás. Kívánatos, sőt nélkülözhetetlen megismerni a világot, amelyben élünk; de ha az örökkévalóságot kihagyjuk a számításunkból, olyan mulasztást követünk el, amelyet soha nem tudunk helyrehozni. […]
Ha az ifjúság meglátná saját gyengeségét, Istenben keresné az erejét. – A nagy Orvos lábnyomán, 449–450. o.
A kereszténység tudománya annyival mélyebb, szélesebb, magasabb, mint bármely emberi tudomány, amennyivel magasabb a menny a földnél. Ennek a tudománynak mestereivé kell válnunk. Értelmünket fegyelmezni, művelni, képezni kell, mert az Istenért végzett szolgálat módszerei nincsenek összhangban a természetes emberi hajlamokkal. Meg kell szabadulnunk jellemünk öröklött és szerzett rossz vonásaitól. Az embernek sokszor félre kell tennie azt, amit egy életen át elsajátított és gyakorolt, hogy Krisztus iskolájában tanulhasson. Szívünket rá kell nevelni a kegyes életben való állhatatosságra. A kísértések elutasítására képes gondolkozáshoz kell hozzászoktatni magunkat. Meg kell tanulnunk felfelé nézni. Isten Igéjének elveit – amelyek felérnek az égig, és átfogják az egész örökkévalóságot – a hétköznapi életünkre gyakorolt hatásából kell megértenünk. Minden tettünk, minden szavunk, minden gondolatunk alkalmazkodjon ezekhez az elvekhez! Hozzunk mindent Krisztussal összhangba, és rendeljünk mindent az uralma alá! – A nagy Orvos lábnyomán, 453. o.

Ellen G. White

Napnyugta: B 17:57, CT 17:47, IS 17:48, MS 18:01, SM 18:06, CJ 18:07, DJ 18:06, AR 18:12