VILÁGÍTSATOK!

„Ti vagytok a világ világossága… Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:14, 16)

József és Dániel bölcsek és igazságosak voltak, mindennapi életükben tiszta szándékúak és segítőkészek. A bálványimádó nép érdekeinek szolgálatában is odaadóan hűségesnek bizonyultak, korai neveltetésük elvei és Isten, akit képviseltek, tették őket ilyenné. Ezeket a férfiakat mind Babilonban, mind Egyiptomban az egész nemzet tisztelte, a pogány népek is, és mindenki, akikkel érintkeztek, mert Isten jóságát, segítőkészségét és Krisztus szeretetét látták bennük.
Milyen életművet hoztak létre ezek a nemes héberek! Búcsút mondtak gyermekségük otthonának, és nem álmodoztak magasztos rendeltetésükről! Hűségesen átengedték magukat Isten vezetésének, ezért tudta Ő véghezvinni rajtuk keresztül szándékát.
Ezeket a magasztos igazságokat ma is ki akarja nyilatkoztatni Isten a gyermekek és az ifjak által. József és Dániel élete szemlélteti, hogy mit tesz Isten azokért, akik átadják magukat Neki, és teljes szívvel igyekeznek megvalósítani az Ő szándékát.
A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége – olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vesztegethetők, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek, merik a bűnt nevén nevezni, az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket, kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég! De ez a jellem nem a véletlen műve, nem is tulajdonítható a Gondviselés különös kegyének. A nemes jellem az önfegyelem gyümölcse: úgy alakul ki, ha az ember alacsonyabb rendű természetét a magasabb alá rendeli, ha énjét Isten és ember szolgálatára, a szeretet szolgálatára szenteli.
Az ifjúság lelkébe kell vésnünk azt az igazságot, hogy amit adományként kaptak, az nem a sajátjuk. Az energia, az idő, az értelem Isten tulajdonából kölcsönkapott kincsek, azért el kell határoznia minden ifjúnak, hogy a legjobban használja fel azokat. Minden ifjú olyan termő ág, amelyről Isten gyümölcsöt vár; olyan sáfár, akinek növelnie kell tőkéjét; olyan világosság, akinek meg kell világítania e világ sötétségét. – Előtted az élet, 56–57. o.

Ellen G. White