2023. február 8., szerda
DOLGOZATÍRÁS… HITBŐL (I)
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róm 8:28)
Megtörtént-e már veled, hogy alapos tervet készítettél egy kellemetlen helyzet elkerülésére, mégis amikor gyakorlatba kellett ültetned, hatástalannak bizonyult? Hogy érezted magad? Csalódott voltál?
Már gyermekkorban hozzánk tapad a sztereotípia, miszerint valamilyen módon ki kell alakítanunk magunknak a biztos jövőt. Erre törekszünk, legyen szó gépjárművagy egészségügyi biztosításról, vagy egyszerűen olyan tervek lefektetéséről, amelyekkel biztosítani akarjuk a jövőnket. Aztán eljutunk arra a pontra, ahol az elméletet át kell ültetni a gyakorlatba. Ilyenkor mi a teendő?
2021. február 25-e volt az a nap, amikor a statisztikák szerint a világon a koronavírus okozta elhalálozások száma meghaladta a 2,5 milliót. De mi köze ennek a statisztikai adatnak az én személyes tapasztalatomhoz? Nos, a lelki életem átvitt értelemben épp azokban a pillanatokban esett át egy komolyabb vizsgán. Noha lelkiismeretes diáknak és a halogatás ellenségének tartom magam, mégis a zsúfolt hetem miatt elhanyagoltam a felkészülést a matek dolgozatra. A vizsga reggelén megpróbáltam „hegy alatt abrakolni”. Próbáltam megjegyezni az információkat, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy készítenem kellene néhány „puskát”, amivel pótolhatnám a felkészülésem hiányosságait. És mivel a járvány miatt akkoriban online oktatás zajlott, igencsak kézenfekvő dolognak tartottam a csalást. Így is tettem. Írni kezdtem, és a feladatlapom lassan kezdett betelni. Azzal nem számoltam, hogy bár a tanárnő nem látja, Isten azonban igen, és biztosan nem büszke arra, amit csinálok. Amikor végül rádöbbentem erre, mély fájdalmat éreztem. Mit tettél volna a helyemben? Egy igazi keresztény biztosan abbahagyja az írást, és beismeri a tettét, csakhogy ez egy nagyon fontos dolgozat volt, amin nem bukhattam el. Imádkozzunk együtt azért, hogy a körülményektől függetlenül mindig a becsületesség legyen számunkra az első!
(Folytatjuk)
Norris Chirileanu