AZ OTTHONI HÉT ÉV

„Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, amely lakozott először a te nagyanyádban, Loisban és anyádban, Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.” (2Tim 1:5)

Az Európai Bizottság a 2019-es év végén tett közzé egy az European Political Strategy Centre (EPSC) által készített tanulmányt. Az általunk ismert oktatást megváltoztató 10 tendencia című elemzés szerint az oktatás nagyon gyors változásokon esik át.
Az elsőként említett tendencia szerint túlságosan nagy  hangsúlyt  fektetünk arra, hogy a gyerek már zsenge korban bekerüljön az intézményes oktatási rendszerbe, ami a minimálisra csökkenti a család szerepét a gyermeknevelésben. Minél előbb, annál jobb – hangzik a jelmondat. Igaz, hogy a nevelést már születéskor el kell kezdeni, vagy talán még korábban, de hárul-e egyáltalán valamilyen felelősség még a családra? Vagy talán a szülők egyetlen kötelessége minél előbb bölcsődébe íratni a gyermeküket?
A bibliai elvekre épülő adventista filozófia szerint a gyermek nevelése elsősorban nem az iskola, hanem a család kötelessége. Ellen G. White azt javasolja, hogy a gyermek első életéveiben az édesanyja legyen az egyedüli tanítója, a kert, a dombok vagy az erdő az osztályterme, és hogy ezen évek alatt nagy hangsúlyt kell fektetni testi és erkölcsi fejlődésére.
Sokkal többet kellene fektetnünk a család, de különösen az édesanyák kiképzésébe, hogy sikeresen eleget tudjanak tenni ennek a feladatnak. A családot nem lenne szabad intézményekkel helyettesítenünk. Az iskolának támogatnia kellene a családot abban, hogy eleget tehessen rendeltetésének, és nem kellene átvállalnia a gyermeknevelés teljes felelősségét.
Isten segítsen meg, hogy fel tudjuk vállalni ezt a szép felelősséget, és gyermekeinknek meg tudjuk adni azt az időt és szeretetet, amelyre szükségük van!

Casandra Olteanu