Ismerd meg önmagad!

„Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-e? magatokat próbáljátok meg.Avagy nem ismeritek-e magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van?” (2Korinthus 13:5)

Pál szülővárosában, Tarzusz hírneves filozófiai iskolájában az apostolt bevezették a görög-római kultúrába, ami számos levele részletében és az athéni areopágoszon tartott beszédében is megmutatkozik. Így készítette fel őt az Úr arra, hogy a megtérése után az evangélium továbbításának az eszköze lehetett az óriási Római Birodalom görög és latin világába. „Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” (1Korinthus 15:9–10)

A ma reggeli áhítat igehelyében levő fontos üzenetben Pál három igét is használ, aminek párhuzamos jelentésük van, és az önvizsgálatra vagy az önelemző vizsgálatra utalnak, mikor Krisztus referenciapontként bennünk él: megvizsgálja, leteszteli és megismeri önmagát. A három ige közül az utolsó a híres szókratészi szólást idézi föl: „ismerd meg önmagad”. Szókratész tanítás közben kérdezgetett a neves „szókratészi iróniával”, így fedezték föl a résztvevők, hogy amiről azt hitték, tudják, nem is igaz, s ez lehetővé tette számukra, hogy előre haladjanak az igazság ösvényén. Ezt mondta: „Minden tudományom az, hogy semmit nem tudok”– a valódi bölcsesség kezdete, ha felismerjük saját tudatlanságunkat, ugyanakkor az is visszatükröződik magunkon, hogy mennyire ismerjük önmagunkat. Szókratész arra invitálta az embereket, hogy nézzenek be saját magukba az igazság forrásának megtalálásához.

Az apostol is tekintetbe veszi ezt az alapelvet, de a keresztény megváltás elvével egészíti ki és tökéletesíti, mikor meghalunk önmagunk számára: „Naponként halál révén állok” (31. vers), „azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az” (2 Korinthus 5:17), és hozzáfűzi, hogy a lelkiismeret vizsgálata többé nem szubjektív megítélés alá esik, nem mi magunk határozzuk meg a helyzetünket, sem az igazság ismérveit. Nem elég a személyes tudatosság, mert ez nem mindig megbízható. A követendő ismérv, minta és példakép, Jézus: „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” (3:18)

Kérj az Atyától bölcsességet, hogy hibáid felismerésével és vele járva ma az Ő lábnyomában haladhass!