A győzelem titkai

„És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.” (Apostolok cselekedetei 5:42)

Most erre a kérdésre keressük a választ: valóban a győztesek egyháza volt az apostoli egyház? Ha igen, akkor mi volt a győzelmük titka?

Az őskeresztények krónikáját az evangélium nagy győzelmeinek sora fémjelezte. Az Apostolok cselekedetei elmondja, hogy pünkösdkor „hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek” (Apostolok cselekedetei 2:41). A Szanhedrin üldözését követően „az Isten igéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet” (6:7). Samáriában István megkövezése után, „hittek Filepnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok” (8:12). Antiókhiában „nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén” (11:21). Pál első missziós útja közben Ikóniumban „mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé” (14:1).

Az Apostolok cselekedetei ugyanezen krónikája rámutat a győzelmek ismétlődő jellemzőire vagy titkaira:

1.     Az apostoli egyházat inspiráló egység vagy ima lelkületét hatszor ismétli el: „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala és… nekik mindenük köz vala.” (4:32)

2.     Hét hivatkozás utal rá, hogy az igehirdetések bizonysága, ujjongó eredménye volt annak, ahogy megélték Krisztussal az életüket. „Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.” (2:32)

3.     Tíz alkalommal ismerték fel a Szentlélek jelenlétét az egyházban: „Betelének mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.” (4:31)

4.     „Hittel és Szentlélekkel” teljesek voltak (6:5).

5.   Ezek a nők és férfiak az evangelizációt életstílusnak tekintették, „és mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (5:42).

6.     Az egyház sikerének utolsó titkát maga a Jelenések könyve leíró szövege tárja fel: ez pedig a győzelem bizonyossága, mert ők kimentek „győzve, hogy győzzenek” (Jelenések 6:2).

Ha az apostoli egyház mindig is a küzdő kereszténység példaképe volt, mennyivel több lehetne nekünk, a maradék egyháznak, mert amilyen indíttatásból kezdődött el Isten munkája, ugyanúgy fog véget is érni.