Mit láttak a palotádban?

„És eljött Ésaiás, a próféta, Ezékiás királyhoz, és monda neki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek te hozzád? És monda Ezékiás: Messze földről jöttek hozzám, Bábelből. És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, ami csak házamban van, semmi nincs, amit meg nem mutattam volna nekik kincseim közül.” (Ésaiás 39:3–4)

Ezékiás nemcsak az a király volt, aki úgy járt el, hogy „ami jó, igaz és helyes vala az Úr előtt, az ő Istene előtt, azt művelé… keresvén az ő Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala” (2Krónika 31:20–21), hanem olyan uralkodó, akit a mennyei kegyelem kimagaslóan megáldott. Uralkodása 6. évében átélhette, hogy az asszírok elfoglalják Samáriát, ami az északi királyság hitehagyásához vezetett. Öt évre rá Szanhérib legyőzte Jeruzsálemet, de az Úr csodásan megszabadította őket tőlük.

Ezékiás megtisztította a jeruzsálemi templomot, és helyreállította az igazi istentiszteletet; visszaállította a papok és léviták szolgálatát, és az egész néppel megünnepelte a páskát. Igazgatása alatt munkája révén iható vízzel ajándékozta meg a fővárosát: aminek nagyon örültek a lakosok. Abban a kiváltságban volt része, hogy Ésaiás ekkor végezte prófétai szolgálatát. A tetejében még, mikor halálos betegségbe esett, buzgón kiáltott az Úrhoz, és meggyógyult, további 15 évet kapott az életéhez.

Más népek is hírül vették a gyógyulását. Babilónia királya ezért egy gratuláló delegációt menesztett Jeruzsálembe, akik levelet és ajándékokat is vittek neki. Ezután Ésaiás próféta felkereste, és megkérdezte tőle: „Mit láttak a palotádban?” Isten kegyelméből a csodáknak van egy külső (anyagi) és egy belső (lelki) vonatkozása. A külső részt az elnyert anyagi áldások, a megszerzett képességek, a mennyei kegyelem által végrehajtott változások képviselik. A belső egység maga a kegyelem, annak természete, mennyei eredete és átalakító hatalma.

Mindannyian sokat mondhatnánk az életünkben jelen levő isteni kegyelemről, de gyakran azzal intézzük el, hogy a saját eredményeinkre és nem az égi erőre, az emberi cselekedeteinkre és nem a mennyei szeretet nagyszerűségére mutatunk rá. Nagyobb értéke van a hitünknek, mint a módszereinknek és a forrásainknak; nagyobb értéke van az Úrral szerzett tapasztalatainknak, mint a tudásunknak vagy az alapelveknek: a közösségünk a Mindenhatóval értékesebb a tetteinknél. Ezékiás azt a hibát követte el, hogy csak a kincseit mutatta meg a babiloniaknak, és évekkel később Nabukodonozor seregei elrabolták Jeruzsálem ezen kincseit.

Ma mit mutatsz meg az embertársadnak? Mit fognak látni benned? Ne feledd, hogy a hited a legjobb, amid van. Oszd meg hát másokkal is!