A törvénykönyv megtalálása

„És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.” (2Királyok 22:8)

A kutatók előtt 500 éven át zárva volt a spanyol inkvizíció titkos levéltára. De 1978-tól, a katolikus királyok és IV. Szixtusz pápa általi megalapításának 500. évfordulóján a Nemzeti Történelmi Levéltár inkvizíciós részlegét megnyitották a tanulmányozás és publikálás előtt. Én is ott lehettem a megnyitón. Az a kiváltság ért, hogy a kezemben tartottam azt az örökséget, amit nem nyitottak fel vagy nem vitattak meg több mint 300 éve: pergamenborítású iratokat toldalékolt oldalakkal, az inkvizíció jegyzőinek kéziratait, némelyikben többek között pápai bullákkal, IV. Károly király leveleit, udvari gyűlések jegyzőkönyveit, inkvizítorok feljegyzéseit, ítéleteket és hitvallásokat. Most az inkvizíció sokat vitatott bíróságának átvizsgálásával fel kell tárulnia az eddig feltáratlan titkoknak is. Ez lelkesítő és felejthetetlen élmény marad a számomra.

A kb. 100 éve már, elveszett törvénykönyv felfedezése a templomban valami csodálatos lehetett. Hilkia, a főpap bukkant rá, rögtön továbbította is Jósiás király egyik titkárának, és ezzel utat nyitott Júda királysága történelmének legfontosabb vallási reformja előtt: minden oltárt leromboltak, amit a pogány istenek imádatára emeltek; a magaslatok ligeteit megsemmisítették, ahol az apja, Manassé, bálványimádó szentélyeket állított fel; újra megszervezték a szentély személyzetét és az ott folyó szolgálatokat, és megülték a páska ünnepét, amit Ezékiás király idejétől, vagyis kb. 100 éve már elmulasztottak. Ezzel összefüggésben ezt írja a Biblia:

„Ehhez hasonló páskhát nem tartottak Izraelben a Sámuel próféta idejétől fogva; Izrael királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, amilyet Jósiás tartott és a papok, a léviták, egész Júda, és akik Izraelből jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.” (2Krónika 35:18)

A könyveink közül némelyiknek fontos helye van az életünkben, mások a lelki életünkre nézve értékesek, és valószínűleg vannak eldugott, bedobozolt darabok is a padlásunkon. Miért nem olvassuk el őket újra, hogy emlékeztessenek minket valami lényegesre a múltunkból, hogy visszanyerhessük a mára már kihűlt szeretetet, elköteleződést, hitet és reményt?

Mi a helyzet a Szentírással? Minden reggel elmélyedsz benne, vagy porosan hever a házad egyik sarkában? Nyisd ki! Így majd felfedezed belőle, hogy „van Isten az égben”.