A láthatatlan hadsereg

„Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ő velük. És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és íme a hegy rakva volt tüzes lovagokkal   és szekerekkel Elizeus körül.” (2Királyok 6:16–17)

Maga Isten fedte fel Elizeusnak a szír király terveit és stratégiáit Izraellel szemben, és a próféta figyelmeztette a zsidó uralkodót, így felkészülhetett rájuk, és megvédhette magát. A szíriai vezető arra jutott, hogy árulók és kémek férkőztek be a saját udvarába, de valaki elmondta neki: „Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, aki Izraelben van, jelenti meg az Izrael királyának a beszédeket, amelyeket te a te titkos házadban beszélsz.” (2Királyok 6:12) Egy próféta, aki a királyának ad tanácsot! Mennyivel másabb lenne a történetünk, ha mindig hallgatnánk az Isten prófétáinak tanácsaira és figyelmeztetéseire!

De Szíria királya nem látott más megoldást, mint hogy kiiktassa az Úr izraeli szolgáját. Egy körültekintő tervet állított össze, hogyan fogja el Elizeust, és hallgattatja el a samáriai udvarban. Micsoda vakmerőség! Isten népének ellenségei vajon el fogják némítani a Legfelségesebb prófétáit? Nem! Csakis maguk az izraeliták meggondolatlanságukkal és a menny szónoka elleni makacs ellenszegülésükkel hatálytalaníthatták az üzeneteiket. Elizeus Dótánban, azon az emlékezetes helyen volt a szolgájával, ahol József testvérei eladták öccsüket rabszolgának, és akaratlanul is előre nem látható utat nyitottak a mennyei gondviselésnek. Szíria királya egy egész zászlóaljat küldött a város megostromlására éjszaka. Elfogják a prófétát, vagy ismét láthatóvá válik a mennyei gondviselés?

Másnap reggel Elizeus szolgája figyelmeztette a prófétát a helyzetre: „Jaj, uram! Mit tegyünk?” Mivel ő az ellenséges katonákon kívül semmit nem látott, a próféta így könyörgött az Úrhoz: „Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!” A Mindenható pedig megnyitotta a szolga szemét, és ó, milyen hihetetlen! Megpillantotta Elizeus körül a lovasokból és harci szekerekből álló nagy, láthatatlan sereget.

A szír katonák semmit sem láttak, mert egyedül a hit szeme láthatja az égből jövő gondoskodást. Ezért is, mikor a veszélyes helyzetek reménytelennek tűnnek, kérjük az Urat, hogy nyissa meg a szemünket, és megpillantsuk, amit mások nem láthatnak, hogy „többen vannak velünk, mint ővelük”.