Van itt olyan próféta, aki tanácsot kér az Úrtól?

"És monda Jósafát: Nincsen-e itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk?” (2Krónika 18:6)

Jósafát, Júdea 4. királya hitt Isten prófétáiban. Az Akhábbal, Izrael királyával kötött szövetségénél, amiben a szíriaiak ellen harcoljanak, Jósafát azt kérte, hogy mielőtt harcba vonulnak, kérjenek útmutatást az Úrtól. Egy ilyen kéréssel szembekerülve Akháb elhívta a maga 400 prófétáját, akik nagy győzelmet jósoltak. Jósafát viszont felismerte, hogy hamis próféták, és ragaszkodott a kéréséhez: „Nincsen-e itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk?” Nagyon jelentős Akháb válasza: „Van még egy férfiú, aki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat.” (2Krónika 18:7) Jósafát elhívatta Mikeást, és mikor megjelentette, hogy a szíriaiak vereséget szenvednek, ahol Akháb maga halálos sebet kap, Izrael királya bebörtönöztette.

Itt két magatartást figyelhetünk meg az Úr prófétáival kapcsolatban. Két ellentmondásos, kijózanító viszonyulást, ami ma is előfordulhat a prófétai ajándék körül: a hitetlenséget és a hitet, a bizalmat és az ellenségeskedést.

A hitetlenség a prófétával szembeni közönyben nyilvánul meg, más szavakkal: ismerik az írásait, csak épp nem veszik azokat figyelembe. Bizalmatlanságban is megmutatkozik, mert nem tekintik megbízhatónak a prófétai üzenetet, és megkérdőjelezik a hitelességét és jogosságát. A nemtörődömség is a hitetlenség egyik formája, mert bár tisztelik az írásaikat, csak nem gyakorolják a tanításokat. Az aktív kételkedés támadhatja, kritizálhatja és üldözheti a prófétákat, addig, hogy egészen meggyűlöli őket. Ezeket az viselkedési formákat a büszkeség váltja ki, amit az ihletett szó elé helyeznek, de az önteltségből, fanatizmusból is kinőhet, ami már nagyon távol áll ezeknek az írásoknak az értelmezésétől és használatától.

A hitbe és a bizalomba nem vegyül vak vagy abszurd magatartás. A hit a személyes tapasztalat és a progresszív ismeret eredménye. „Azért olvasd el, hogy hitre juss.” Emiatt is kellene a hitnek a bizakodó kutatásban, de még a szigorú nyomozásban is megnyilvánulnia. A prófétákba vetett hit azt bizonyítja, hogy méltók a tanításra, a terjesztésre és az írásaik védelmére. Végül pedig ha hiszünk a próféták szolgálatában, azt az üzeneteik használata vagy gyakorlása is alátámasztja. Ezt így tanítja a Biblia: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.” (Jelenések 1:3)

Könyörögj ma az Úrhoz, hogy segítsen neked bízni a prófétáiban!