Meddig sántikáltok még kétfelé?

„És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt neki a nép csak egy szót sem.” (1Királyok 18:21)

Kármel hegye egy ligetekkel és erdőkkel tarkított hely volt, de mára az aszály miatt kiszáradt. Az egyik csúcsán a Baálnak és Astarótnak épített oltárok szemben álltak a menny Istene lerombolt oltárával. Illés azért választotta ezt a magas területet, hogy az Úr ereje itt megnyilvánulhasson, és nevének becsületét igazolja. A tömegek várakozással érkeztek meg a hegycsúcsra. Jézabel prófétái vonultak fel először parádézva a nép elé, majd a király helyet foglalt a trónon. Mindenkivel szemben állt Illés, aki egymaga képviselte az Úr oldalát.

Félelem nélkül állt meg ott a próféta, és így kiáltott: „Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig Baál, akkor kövessétek azt! És nem felelt neki a nép csak egy szót sem.” De senki nem merte kifejezni a Mindenható iránti hűségét. Még valamire szükségük volt, egy megcáfolhatatlan jelre, hogy az Úr az Isten. Milyen szomorú, nem? Az Úr gyűlöli az ügye iránt mutatott közömbösséget és a hűtlenséget a válság idején. Akik közülünk ma látványosságai a világnak és az angyaloknak, sokkal inkább látványosságok lesznek, ha a jó és a gonosz közti nagy küzdelem végső eseményei elérkeznek.

Illés hangja újra fölharsant a csöndben, és a teszt feltételéül a következőt javasolta: két ökröt két áldozatbemutatáshoz, az egyik, amire a mennyei láng lecsaphat és elégeti, az lenne az igaz Istenhez tartozás jele. Először a Baál-papok helyezték el az oltárra az egyik ökröt. Napközben rituálékat és ceremóniákat vezettek, segítségül hívták az isteneik nevét, táncoltak, énekeltek, és szikékkel vagdosták magukat, de nem jött le tűz az égből. Azután az esti áldozás idején Illés újra megépítette 12 kőből az Úr oltárát, rátette a fát és az áldozatot, és megparancsolta a népnek, hogy 12 hordó vízzel öntsék le az oltárt és az égőáldozatot. Majd földre borult az Isten oltára előtt, és választ kért az égből. A várakozás, a nyomasztó hallgatás, az ünnepélyesség, a Baál-papok terrorja után hirtelen, mint egy fényes villámcsapás, tűzlángok emésztették meg az áldozatot, felszárítva a vizet, és körbefutva az oltár kövein. A nép erre térdre esett, és felkiáltott: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten!”

Ma te is kifejezheted elkötelezettségedet az Atya felé.