Higgyetek a prófétáinak, és boldogultok!

„És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” (2Krónika 20:20)

Júda királyságát halálra ítélte a moábiták, ammoniták és edomiták inváziója. Jósafát és az egész nép buzgón könyörgött az Úrhoz, aki válaszolt is nekik Jaháziel prófétán keresztül. „Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr nektek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten… Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz.” (2Krónika 20:15, 17) A próféta szava egészen beteljesült. A megszállók elpusztultak, hatalmas mennyiségű zsákmányt hagyva maguk után.

A prófétaság ajándékának valósága az adventista egyházban - ahogy Ellen G. White szolgálatában nyilvánult meg-lelki természetű kérdés, ami a felséges isteni Gondviselést támasztja alá. Történelmünk közel 160 évében Jósafát szavai szintén beteljesedtek. Mind az úttörőink tanúvallomása, akik személyesen is látták, őrizték és megítélték az ajándékot, mind a mai elemzők, akik több mint másfél századnyi távolságból értékelhetik elődeink munkáját, mind egyetértenek abban, hogy az egyház ma nem lehetne az, ami, a prófétaság ajándéka gondviselésszerű megnyilatkozása nélkül.

Arthur G. Daniells, a Generálkonferencia elnöke 1901 és 1922 között, hátrahagyott egy írásos tanúságtételt Ellen G. White munkájáról: „A Generálkonferencia elnökeként eltöltött 21 évemből 15 során Mrs. White volt az én legfőbb földi tanácsadóm… Gyakran az összezavarodottságom megrémített és majdnem agyon nyomott… A hazai és idegen országok nagy problémái, amiket az ő üzenetei szorgalmaztak, sok személyes beszélgetéshez vezettek, és rengeteg üzenetet hoztak tanácsokkal, figyelmeztetésekkel és néha szükséges feddésekkel… Most, hajlott koromban, egyedül a józan, őszinte igazság kifejezésétől kényszerítve mondhatom, hogy az az én mély meggyőződésem, hogy Mrs. White élete messze felülmúlja bárki életét, akit valaha is ismertem, vagy akivel kapcsolatba kerültem… Ő maga volt a megtestesült komolyság a mennyek országa dolgaival kapcsolatban. Soha nem hallottam tőle, hogy az Úrtól kapott nagyszerű ajándékokkal vagy a törekvéseinek csodálatos eredményeivel büszkélkedett volna. Nagyon örült a gyümölcsöknek, de minden dicsőséget annak adott, aki rajta keresztül munkálkodott.” (The Abiding Gift of Prophecy, 367–368. o.)

Adj hálát ma Istennek a prófétaság ajándékáért!