Te vagy az az ember!

„Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt művelte, és annak nem kedvezett. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izrael felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből.” (2Sámuel 12:5–7)

Tizenkét évesen kívülről megtanultam a Szentírásból a 19. zsoltárt a cserkészeknél. Az az igazság, hogy ma, több mint 60 évvel később is fel tudom idézni ezt a fennkölt szakaszt: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.” Viszont míg nem lettem prédikátor, nem értettem meg egy mondatot a zsoltárból: „Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engem.” Úgy is tévednénk, hogy közben észre sem vesszük? Felelősek lehetünk a titkos bűnökért, amiknek elkövetésével nem is voltunk teljesen tisztában? Végül is miről beszél a zsoltáros?

Nem vagyunk biztosak néhány zsoltár keletkezési idejében, de a tizenkilencedikről tudjuk, azután írta Dávid, hogy Náthán próféta látogatást tett a királynál, és leleplezze őt komoly bűnéért a hettita Uriás esetében, akitől Dávid elvette a feleségét, Betsabét, majd későbbi parancsa miatt a katona meghalt a harctéren. A bölcs próféta egy példázatot mesélt el a királynak: egy gazdag embernek sok juha volt, ám mikor egyik látogatóját meg akarta vendégelni, elvette a szegénytől az egyetlen bárányát, amiről olyan szeretettel gondoskodott. Mikor az uralkodó meghallotta ezt az igazságtalan gyalázatot, nagy haraggal reagált rá, és úgy ítélte meg az elkövetőt, mint aki méltó a halálra. Egy pillanatra csönd lett, majd a próféta ujjával a királyra szegezve megvádolta őt: „Te vagy az az ember!”

Nem is jövünk rá mindig, mit teszünk. A bűn a lelkiismeret egyfajta vakságához vezet. A rejtett bűnök kontrollálatlan belső hajlamokból fakadnak, ezek jellembeli vétkek, amik bár komolyak, kötelességtudó lelkiismeretünk nagy megértéssel kezeli azokat; ezeket a bűnöket lehet, hogy elítéljük, viszont ha rólunk van szó, köd ereszkedik a szemünk elé, ami miatt nem ismerjük fel azokat, azonban különös szigorral ítéljük el, ha más valaki hibájáról van szó. Dávid megértette a prófétát, és keserű bűnbánatot tartott, mert bűne hidegsége és ördögi természete kicsinek tűnt előtte, de nem Isten ítélőszéke előtt.

Kérd az Urat, hogy segítsen tudatosítani benned a titkos bűnöket, és bűnbánatot tartani fölöttük. Jézusban megbocsátást találsz majd. Azután erőre kapsz, hogy szembenézz az élet által eléd hozott kihívásoknak.