Dávid Saul páncéljával

„És felöltözteté Saul Dávidot a maga harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté őt páncélba. Akkor Dávid felköté kardját harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveté azokat Dávid magáról.” (1Sámuel 17:38–39)

Dávid Góliát elleni győzelmi esete tele van lelki tanításokkal és erkölcsi tanulságokkal. Ki szeretném emelni a szavait és a magatartását Saul király felé. A bibliai igehely nagyon jelentős ellentétet vázol fel Dávid és Saul között, amikről megéri kicsit beszélni.

Nem esett meg gyakran az izraeli háborúkban, hogy a csaták elhúzódtak, vagy nem győztek a városok ostromakor, hogy a csatát a két sereg két képviselője döntötte el. Ki legyen az az izraelita védő, aki kimegy, és megvív Góliáttal? A zsidó sereg melyik bátor férfija lesz felelős a filiszteus által odavetett megszégyenítés tisztázásáért? Senki nem válaszolt 40 napon keresztül. Igazából Saul királynak kellett volna az ellenfélnek lenni, ennek a nagyon magas, ezen felül páncélos és tapasztalt katonaembernek, aki már sok fontos győzelmet kivívott Izraellel. Viszont akkor az uralkodó nem volt hajlandó szembekerülni Góliáttal, mert megtört a lelke, és összezavarodott a lelkiismerete.

Majd Dávid feltűnt a harcvonalon, épp, mikor az óriás felhívást intézett Izraelnek. Dávid úgy érezte, megsértették ezzel, kimutatta a megvetését a filiszteus felé, és nem félemlítette meg a súlya vagy a páncélja, sem a beszéde. Ezzel szemben mindenkit megnyugtatott, és a király felé fordult: „Elmegy a te szolgád és megvív ezzel a filiszteussal.” (1Sámuel 17:32) Milyen éles ellentét van itt! Egy szerény, kis pásztor bátorítja Izrael királyát, és elfogadta a kihívást, ami csakis Saulnak szólt.

Noha a királynak kétségei voltak arról, hogy ez a fiatalember legyőzheti-e az óriást, elfogadta az ajánlatát, hogy megmenti az életét és a becsületét, és beöltöztette a maga páncéljába, odaadta a fegyvereit, és harcba küldte. Saul a páncéljában bízott, de Dávid Istenbe vetette a reményét, és sokkal nagyobb biztonságban érezte magát, ha azokkal a fegyverekkel harcolhat, amiket tudott kezelni, és amiknek a mestere volt. Ezért levette Saul páncélzatát. Valójában Isten saját fegyvereket adott az embereknek, hogy megvédjék magukat az óriásoktól. Senkinek nem kell más valaki páncélját felvennie.

Kérd Istent, hogy segítsen azoknak a fegyvereknek a használatában, amiket a rendelkezésedre bocsátott a győzelemhez.